Fotó: https://en.wikipedia.org/wiki/Operation_All_Clear

Nyílt levél az Egyesült Államokkal a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozóan kötött kétoldalú megállapodással kapcsolatban

Fordító: Tóth Ágnes

Forrás: https://www.amnesty.org/en/documents/ASA14/001/2003/en/

Nyilvános

Index: ASA 14/001/2003

Őfelségének

Jigme Singye Wangchuck Király

Tashichcho Dzong

Thimphu Bhután

2003. június 5.

Felség,

Nyílt levél az Egyesült Államokkal a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozóan kötött kétoldalú megállapodással kapcsolatban

Az Amnesty International aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Bhután kormánya kétoldalú megállapodást kötött az Amerikai Egyesült Államokkal, amelynek értelmében büntetlenséget biztosít az Egyesült Államok azon állampolgárainak, akiket a Nemzetközi Büntetőbíróság népirtás, emberiesség elleni és háborús bűnökkel vádol, köztük azoknak is, akik Bhután területén követték el a bűncselekményeket. Ez a megállapodás sérti Bhutánnak a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségét, hogy a népirtással, háborús bűnökkel és emberiesség elleni bűnökkel vádolt személyeket az igazságszolgáltatás elé állítsa.

Az Amnesty International közel 10 éve dolgozik a Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozásán, bízva abban, hogy ez egy alapvető eszköz arra, hogy véget vessen az emberiség által eddig ismert legszörnyűbb bűnök alóli mentességnek. Senki sem kaphat mentességet e bűnök alól. Az Amnesty International és a nemzetközi közösség nagy része úgy véli, hogy az Egyesült Államok kormányának azon félelme, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot arra használják fel, hogy állampolgárai ellen politikailag motivált büntetőhadjáratot folytassanak, teljesen alaptalan; a római statútumban vállalt az alapvető védelmet és tisztességes tárgyalást előíró biztosítékok garantálják, hogy az említett helyzet nem fordulhat elő. Az Amnesty International biztos abban, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság a nemzetközi közösség 18 legmagasabban képzett és megbecsült bírája és a magasan képzett és komoly szakmai tapasztalattal rendelkező ügyésze eloszlatja az Egyesült Államok kormányának kételyeit és a megfelelő időben változtat álláspontján.

Az Amnesty International reméli, hogy megfontolja a következő jogi érveket a büntetlenségi megállapodások ellen:

• A büntetlenségi megállapodások jogellenesek, mert azok miatt az államok megsértik azon nemzetközi jog általi kötelezettségüket, köztük a római statútumot, amely értelmében a népirtásért, emberiesség elleni és háborús bűnökért felelős személyeket az igazságszolgáltatás elé kell állítania.

• A büntetlenségi megállapodásokat nem engedélyezi a római statútum, az Egyesült Államok kijelentése, hogy a statútum 98-as cikke lehetőséget biztosít, helytelen, ezt számtalan jogi elemzés az Amnesty International-é is bizonyítja. Ez a cikk arra szolgál, hogy magában foglalja a már létező Fegyveres Erők Jogállásáról Szóló Egyezményt, amely meghatározza, melyik állam igazságszolgáltatása nyomozhat és emelhet vádat egy másik országban állomásozó fegyveres erők által elkövetett bűnök miatt és nem olyan megállapodásokra vonatkozik, amelyek egy állam állampolgárainak nemzetközi jog alóli mentességet biztosítanak.

• A büntetlenségi megállapodások nem adnak garanciát arra, hogy ha az Egyesült Államok állampolgárai nem vetik alá magukat a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságának, akkor az Egyesült Államok vagy más állam bírósága elé fognak állni. Valójában bizonyos esetekben az Egyesült Államok igazságszolgáltatása nem is alkalmas erre, mert az Egyesült Államok büntetőjoga nem tartalmaz számos a római statútumban szereplő nemzetközi bűncselekményt.

Ezeket az érveket részletesen megfogalmazták az International Criminal Court: US efforts to obtain impunity for genocide, crimes against humanityand war crimes -Nemzetközi Büntetőbíróság: Az Amerikai Egyesült Államok törekvése a népirtás, emberiesség elleni és háborús bűnösök alóli mentességre, (AI Index: IOR 40/025/2002), amelyet 2002-ben adott ki az Amnesty International, elérhető www.amnesty.org/icc/.

Az Európai Unió jogi szakértői is elemezték a megállapodást és ugyanarra a következtetésre jutottak: „Az Amerikai Egyesült Államokkal kötött megállapodás –ahogy azt jelenleg megfogalmazták- összeegyeztethetetlen a Nemzetközi Büntető Törvényszék statútumának tekintetében a Nemzetközi Büntetőbíróság államainak kötelezettségeivel és összeegyeztethetetlen más nemzetközi megállapodásokkal is, ahol a Nemzetközi Büntetőbíróság államai a felek.” Az Európai Unió továbbá útmutató alapelveket adott ki, amelyeket az Amnesty International elemez az International Criminal Court: The need for the European Union to take more effective steps to prevent members from signing US impunity agreements – Nemzetközi Büntetőbíróság: Az Európai Unió számára szükséges, hogy hatékonyabb lépéseket tegyen, amellyel megakadályozza, hogy tagállamai az büntetlenségi megállapodást kössenek az Amerikai Egyesült Államokkal (AI Index: IOR 40/030/2002) című kiadványában, amelyet 2002 októberében publikáltak és elérhető www.amnesty.org/icc.

Még ha Bhután eddig nem is írta alá és nem iktatta törvénybe a római statútumot, nem szabad törvénybe iktatnia az Amerikai Egyesült Államokkal aláírt büntetlenségi megállapodást és le kell tartóztatnia és kiadnia azokat a személyeket, akiket az Nemzetközi Büntetőbíróság megvádolt. Ha nem így tesz, akkor Bhután megsérti a nemzetközi jogi kötelezettségét, mert nem állítja bíróság elé a népirtásért, emberiesség elleni és háborús bűnökért felelős személyeket, különösképpen, ha Bhután nem vizsgálja az ügyet, és ha nincs elégséges elfogadható bizonyíték ahhoz, hogy ezek ellen a személyek ellen vádat emeljenek vagy kiadják őket egy olyan államnak, amely eleget tesz a nemzetközi kötelezettségeinek.

A Bhután kormánya által aláírt egyezmény ellentétben áll a nemzetközi közösség túlnyomó részének akaratával, amely szerint függetlenül a nemzetiségétől, vagy jogállásától senki nem tervezhet és követhet el ilyen kegyetlen bűncselekményeket felelősségre vonás nélkül. Reméljük, hogy Bhután újra gondolja ezt a döntését és támogatja a római statútumhoz való csatlakozását, amely biztosítja Bhután teljes támogatását és részvételét a Nemzetközi Büntetőbíróságon.

Őszinte tisztelettel,

Irene Khan

Főtitkár

Fotó: https://twitter.com/arthwader_/status/1180871701137018881/photo/1

Forrás:https://hinduexistence.org/2012/08/01/unfortunately-bhutan-also-ethnically-cleansing-native-hindu-population-dalai-lama-indian-buddhists-must-protest-for-this-type-of-injustice/

Sajnálatos módon Bhután is etnikai tisztogatást végez az hindu lakosság ellen. A Dalai Lámának és az indiai buddhistáknak tiltakozniuk kell az igazságtalanság ezen fajtája ellen

Srí Lankát követően Bhután is olyan összeesküvést működtet, amellyel felszámolja a hindu közösséget Bhutánban. Most pedig a muszlim többségű Pakisztán és Bangladeshez hasonlóan, amelyek etnikai tisztogatást rendeznek a hinduk ellen országaikban, a buddhista Bhután is elkezdte üldözni a hindukat. Most itt az idő minden hindu számára, hogy egyesüljenek és létrehozzák a hindu Rashtra-t / Nemzetet (szanszkrit eredetű), ahol minden egyes hindu békében és boldogan élhet! Figyelembe véve a hindu és buddhista tradicionális egységet a Dalai Lámának és az indiai buddhistáknak tiltakozniuk kell az ilyenfajta igazságtalanság ellen.

Szerző: D P Kafley

Fordító: Tóth Ágnes

Az 1990-es évek elején a hatóságok etnikai alapon több ezer bhutáni lakost telepítettek ki Bhután déli területén az 1985-ös módosított állampolgársági törvény rendelkezései alapján azért, mert a hindu vallást követték és hindu kultúra szerint éltek, továbbá vegyes himalájai etnikai háttérrel rendelkeztek, az egyik szülőjük nepáli származású volt. Nepál, Indiához hasonlóan közös hindu és buddhista hagyományokon osztozik, azonban Bhután lakosságának nagy része kizárólag buddhista és a királyi család sajnos kifejezetten szektás előítélettel viseltetik a hindu vallású állampolgáraival szemben, akik több száz évvel ezelőtt telepedtek le a területen.

Az 1990-es években zajlott tisztogatások kezdetét követően a Bhutánban élő hindukat arra kényszerítették, hogy menekülttáborokban éljenek, amelyeket az ENSZ menekültügyi főbiztossága hozott létre 1992-ben Nepál keleti részén. Mi, menekültek bizonytalan és szerencsétlen helyzetben élünk, mert egyik országban sem látjuk a jövőnket. Ezek a sivár kilátások 60 ezer menekültet arra kényszerítettek, hogy habozva, de elfogadják egy harmadik országba való áttelepítésüket, amelyet az ENSZ és néhány nyugati ország ajánlott fel, és amelynek következtében elmentek és nyolc másik országban telepedtek le, azonban továbbra is több ezren maradtak a menekülttáborokban, Nepálban és ők ragaszkodnak ahhoz a reményükhöz, hogy valaha valamilyen módon visszatérhetnek Bhutánba.

Annak ellenére, hogy Bhutánban 2008-ben kikiáltották a demokráciát, a bhutáni királyságot sokfajta probléma feszíti. A legtöbb, országhatárokon belül élő polgár állandó félelemben és alapvető jogoktól és szabadságtól megfosztva él, míg a száműzetésben élőktől megtagadták a jogot, hogy tisztességgel és méltósággal hazatérjenek szülőföldjükre.

Az alapvető szabadságjogok és emberi jogok minden vonatkozásában kihívás elé állítottak minket, például az Állampolgársághoz való jogot illetően. A bhutáni alkotmány 6-os cikke továbbra is fenntartja és kikényszeríti az 1985-ös Állampolgársági törvényt, amely az alapját alkotja több tíz ezer ember jogfosztásának Bhután dél-nyugati részén. Mivel ez a törvény még mindig hatályban van, több mint 80 ezer Bhután déli részén élő ember és több, mint 100 ezer bhutáni menekült vágyódik vissza hazájába, akiket továbbra is megfosztanak az állampolgári jogaiktól.

Az Amnesty International a Bhutánról szóló jelentésében (BHUTAN: Forcible Exile – Kierőszakolt száműzetés) 1994-ben megjegyezte, hogy „Bhután 1985-ös Állampolgársági törvénye számos félreérthető rendelkezést tartalmaz, és úgy tűnik, hogy önkényes módon alkalmazzák. Olyan rendelkezéseket is tartalmaz, amelyeket arra lehet használni, hogy kizárják az állampolgárságból azokat az embereket, akik nem a domináns etnikai csoport tagjai, vagy akik békés úton szembeszállnak a kormány politikájával.”

Az Európai Parlament 1996. március 14-én elfogadott határozatában is kijelenti, hogy „A menekültek többsége a nemzetközi jog értelmében Bhután valódi állampolgárának számít.” A határozat megállapítja, hogy „következésképpen Bhután 1985-ös Állampolgársági törvényét módosítani szükséges.”

Ennek megfelelően nyomatékosan kérjük, hogy újítsák meg a törvényt és hozzák összhangba az 1958-as Nemzetiségi és 1977-es Állampolgársági törvényekkel, valamint hogy állítsák vissza azoknak az embereknek az állampolgárságát, akiktől továbbra is megvonják állampolgári jogaikat.

Bhután alkotmányának 4-es és 7-es cikke nem ismeri el az országban létező kulturális sokszínűséget és ezért minket megfosztanak a kultúránk, öltözetünk és hagyományaink egyenlő védelmének jogától. Az alkotmány nem biztosítja a kulturális jogok védelmét és élvezetét a politikailag nem domináns közösségeknek, úgy, mint ahogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27-es cikke; a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27-es cikke; Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 15-ös cikke előírja.

Kívánatosnak tartjuk, hogy a bhutáni összes nyelvi csoport nyelve és iratai egyenlő mennyiségű figyelmet, védelmet, támogatást és fenntartást kapjon, mint a többségi közösség dzongkha nyelve.

Követeljük továbbá az egyenlő vallásvédelemhez való jogot. Az alkotmány 3-as cikke kijelenti, hogy „a vallási intézmények és személyek felelőssége az ország spirituális örökségének támogatása, miközben biztosítja, hogy a vallás különválik a politikától Bhutánban.” Ennek ellenére a valóság az, hogy a király törzséhez tartozó Drukpa Kajugpa szekta továbbra is előnyösebb bánásmódban részesül a kormánytól. Úgy érezzük, hogy más hagyományos vallások, úgy, mint a Nyingma (egy buddhista szekta) és hinduizmus és más megnevezésű csoportoknak is egyenlő védelmet, támogatást, megőrzést és egyenlő súlyt kellene kapniuk a nemzeti alkotmányozó testületekben. Nem szabadna üldözni az el nem ismert vallások követőit.

Ezzel kapcsolatban sürgető szükség van egy olyan nemzeti emberi jogi bizottságra Bhutánban, amely egyenlő alapon biztosítja és garantálja a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok védelmét, támogatását és megőrzését és gyakorlását a különböző származású bhutáni állampolgároknak. Az ENSZ Közgyűlés 1993. december 20-ai 48/134 határozata által elfogadott Párizsi Alapelvek alapján Bhutánnak létre kell hoznia a Nemzeti Emberi Jogi Bizottságot, amely az emberi jogok védelmére és támogatására hivatott. Bhutánra nyomást kell gyakorolni, hogy engedje emberi jogi szerveztek alapítását az országban.

Az is szükségszerű, hogy Bhután törvénybe iktassa a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és opcionális egyezményeket azért, hogy megerősítsék az emberi jogokat és elmélyítsék a demokráciát az országban.

Mi, Bhután déli és keleti részén élő emberek azt kívánjuk, hogy az országban a demokrácia és kormányzás valóban mindenkire kiterjedjen, ezáltal kézzel fogható módon részt vehessünk és képviselhessük magunkat az országos intézményrendszerben. Bhután jelenlegi parlamentje nem tiszteli a demokratikus befogadás elvét, mert a történelmében legelső választást egy előre kigondolt terv szerint tartották és ezzel kirekesztettek több, mint 80 ezer Bhután déli részén élő és több, mint 100 ezer bhutáni menekültet, akik Nepálban vagy máshol az ENSZ által fenntartott menekülttáborokban élnek.

Több, mint 200 ezer politikai fogvatartott sínylődik továbbra is bhutáni börtönökben amióta elkezdődött a politikai zűrzavar. Őket feltétel nélkül szabadon kell engedni. Ezzel egy időben a hatóságoknak politikai párbeszédet kell kezdeményezniük a száműzetésben élő bhutáni vezetőkkel, hogy kiépítsék az emberi jogokat, demokráciát és tartós békét az országban. A Bhutánba visszatérni kívánó menekülteket nemzetközi felügyelet és védelem alatt kell hazaengedni. A száműzetésben alakult politikai pártokat és emberi jogi csoportokat el kell ismerni és törvényes entitásnak kell elismerni Bhutánban.

Mindenekelőtt Bhutánnak engedélyeznie kell, hogy egy független nemzetközi felügyelő csoport figyelje annak a 73 ajánlásnak a végrehajtását, amelyet Bhután az összesen 99-ből 2010. március 18-án az ENSZ hatodik periodikus felülvizsgálatán fogadott el.

Szükséges továbbá, hogy a bhutáni kormány szüntesse meg azt a sértő tevékenységét, amellyel Dél-Bhután kultúráját és történelmét akarja kitörölni, vagyis megváltoztatja a falvak és városok nevét és a tibeti terminológiából átvettek alapján nevezi el. Az eredeti nevek a Bhután déli részén élő emberek anyanyelvén szerepeltek és szimbolikus jelentésük van a helyi lakosok számára.

Végül a kisebbségi csoportokból származó hallgatóknak, tudósoknak nem volt joguk az oktatáshoz. A Dél-Bhutánból származó menekültekkel kapcsolatba hozható hallgatóknak nem volt lehetőségük bekerülni állami fenntartású oktatási intézményekbe még akkor sem, ha a legjobb tanulmányi eredménnyel rendelkeztek. Ez és a diszkrimináció faji, területi, nyelvi, vallási, és kulturális alapú egyéb formáit haladéktalanul meg kell szüntetni és az emberi jogokon, egyenlőségen és minden állampolgár méltóságán alapuló befogadó és eleven demokráciát kell létrehozni.

A nepáli Jhapa-ban élő szerző a Phuntsholing Bhutan, Népi Fórum az Emberi Jogokért főtitkára. A cikk a 2012. július 14-én Új-Delhiben a Human Rights Defence nevű szervezet által tartott előadás és szimpózium- ‘Bhutanese Refugees: The Tragic Story of the Forgotten People’ (Bhutáni Menekültek: Az Elfelejtett Emberek Tragikus Története)- alapján íródott.

fotó:http://www.asianews.it/news-en/Nepal,-Bhutanese-refugees-ask-new-king-for-end-of-exile-13693.html

Forrás: https://www.hrw.org/news/2008/02/01/bhutans-ethnic-cleansing

Fordító: Tóth Ágnes

2008.02.01.

 Bill Frelick, a Human Rights Watch, Menekültügyi Program igazgatója

Bhután túlvilági és harmonikus királyságot mutató arculata megingott január 20-án, amikor összehangolt bombatámadás érte a fővárost Thimput és három másik helyszínt. A bombák nem okoztak komoly károkat, azonban váratlan dominóhatásuk volt a politikára akkor, amikor a himalájai állam éppen arra készül, hogy autokratikus monarchiából demokráciává alakuljon át. A Bhután történelmében a legelső választásnak a második fordulóját március 24-én tartják, és ezen elválik majd, hogy a demokratikus átmenet az ország teljes népességét érinti-e. A kimenetel talán meghatározza, hogy a változást Bhutánban végül a szavazás vagy a bombázás alapozza-e meg.

Noha a bhutáni rendőrség eleinte a nepáli bázisú száműzött csoportokat tartotta a bombázások fő gyanúsítottjainak, gyanújuk inkább történelmi gyászukból és ismereteikből táplálkozott, semmint nyomozati bizonyítékokon alapult. Egy mostanáig ismeretlen csoport, a Bhutáni Egyesült Forradalmi Front vállalta a felelősséget, és tettüket azzal magyarázták, hogy a változás Thimpuban csak a felszínt érinti, és előnyeiből nem részesülhet majd minden bhutáni ember. Bár hasonló bombatámadások soha nem lehetnek indokoltak, a figyelmeztetésüket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a sortűz arra szólítja fel a kormányt, hogy a demokráciára való törekvését terjessze ki mindenkire. Kezdésképpen ki kell térni egy a butáni történelem megoldatlan szégyenfoltjára.

Az 1980-as évek végén a bhutáni elit demográfiai és kulturális fenyegetésként tekintett a lakosságon belül növekvő nepáli etnikumra. A kormány diszkriminatív állampolgársági törvényt rendelt el a nepáli etnikumúak ellen, amely a lakosság egy hatodát megfosztotta az állampolgárságtól és ezzel kikövezte az utat a kiutasításukig.

Az 1990-es évek elején felerősödött zaklatási hullámot követően a bhutáni biztonsági erők megkezdték az emberek kiszorítását, először azzal, hogy olyan papírokat írattak alá velük, amelyekben lemondanak az otthonaikhoz és hazájukhoz kapcsolódó követeléseikről. „A hadsereg mindnyájunkat kikergetett a házainkból” mesélte egy fiatal menekült. „Amint elhagytuk Bhutánt, arra kényszerítettek, hogy írjuk alá a dokumentumot. Lefotóztak minket. A férfi azt mondta, hogy mosolyogjak és mutassam a fogaimat. Azt akarta megmutatni, hogy önszántamból hagyom el a hazámat, boldogan, hogy nem kényszerítettek.”

Ma körülbelül 108 ezer ilyen hontalan bhutáni él hét menekülttáborban, Nepálban. A bhutáni hatóságok egyetlen menekültnek sem hagyták, hogy visszatérjen. 2006-ban az Egyesült Államok kormánya a megoldatlan helyzetet látva felajánlotta 60 ezer bhutáni menekült áttelepítését. A folyamat lassan zajlik és valószínűleg az első menekültek március előtt nem hagyják el a menekülttáborokat.

17 év holtpont után néhány menekült úgy látja, hogy a bhutáni választások és a bhutáni menekültek Egyesült Államokba áttelepítése nem véletlen egybeesés, attól tartanak, hogy az Egyesült Államok összejátszik Bhutánnal azért, hogy a nepáli etnikumú embereket megakadályozzák abban, hogy hazajussanak és érvényesítsék jogaikat. Ezek a menekültek ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyetlen elfogadható megoldás az, ha visszatérnek Bhutánba és egyre gyakrabban fenyegetik meg (veréssel, kunyhóik felgyújtásával és halálos fenyegetéssel) azokat a menekülteket, akik el akarják fogadni az Egyesült Államok ajánlatát.

Még ha a bhutáni kormány a nemzetközi jog értelmében elismeri a hazaszállításhoz való jogukat, a még Bhutánban élő nepáli etnikumú embereket érő bánásmód azt sugallja, hogy a visszatérők alapjogait sem biztosítanák.

A bhutáni kormány 2005-ben végzett népszámlálása alapján Bhután jelenlegi lakosságának 13 százalékát „nem nemzeti”-nek minősítették, amely azt jelenti, hogy nem csak hogy szavazásra nem jogosultak, de másfajta jogok széles körét is megtagadják tőlük. Egy nem nemzeti nepáli etnikumú Bhutánban élő lakos azt mesélte a Human Rights Watch-nak, hogy „nem kérik, hogy menjek el, de olyannyira ellehetetlenítenek, hogy kénytelen vagyok elhagyni a hazámat. Nincs személyigazolványom, így semmit sem tehetek, nem mehetek sehova, nem kapok munkát.”

A fegyvereseknek nem szabadna megtagadni a választást a menekülttársaiktól, hogy az Egyesült Államokba menjenek vagy Nepálban maradjanak. Azonban a valódi választás az áttelepítés, a nepáli integráció vagy a Bhutánba való visszatérés között csak akkor lehetséges, ha Bhután megengedi a menekülteknek a visszatérést és visszaadja jogaikat. Bhutánnak minden embernek állampolgárságot kell adnia, akinek jogos a kérelme, beleértve azokat a menekülteket, akik a hontalanságukat az 1990-es évek elején zajló eseményekig tudják visszavezetni.

Ha Bhután valóban demokratikus akar lenni, akkor a határain belül és kívül élő jogfosztott nepáli etnikumú emberekkel kellene elkezdenie az egyeztetést. Ha ehelyett szándékosan kizárja lakossága számos tagját, akkor ez erősítheti a fegyvereseket és világossá válik, hogy attól, mert egyszerűen tartanak egy választást, még sem a demokrácia, sem a béke nem jön el.

kép: businessbhutan & tripadvisor.com/LocationPhotos-g7386685-Gelephu.html

Forrás: https://businessbhutan.bt/2019/09/03/preventing-child-sexual-abuse/

2019. szeptember 3. szerző: businessbhutan.bt fordító: Tóth Ágnes

Tavaly minden héten érkezett egy bejelentés gyermekek szexuális bántalmazásáról.

A legtöbb esetet Gelephu-ból jelentették. Az elkövetők férfiak voltak. Mi itt a probléma? Hol tévedünk?

Nem elég erős a szabályozásunk, a törvényeink nem védik a gyermekeinket, hogy megelőzzék az ilyen típusú bántalmazási ügyeket? Jelenleg a bhutáni büntető törvénykönyv szerint 15 év börtönbüntetéssel sújtható az, aki szexuálisan bántalmaz egy gyermeket.

A miniszterelnököt idézték a médiában, aki azt mondta, hogy nem rossz az a politika, amit folytatunk. Azt mondta, hogy az elkövető férfiaknak felelősséget kellene vállalniuk a tettükért. Azt állította, hogy mindez a férfiak „személyes elkötelezettségén” múlt.

Valóban, egy olyan korban, amelyben a szexualitás megnyilvánulása deviánssá és tisztességetlenné vált, mindenhol burjánzik a pornográfia, promiszkuitás, házasságon kívüli viszonyok és házasság előtti szex, kevéssé volnánk meglepve, hogy azt látjuk, a férfiak szörnyetegekké változnak, akik gyermekeket használnak fel szexuális fantáziáik és szeszélyeik kiélésére.

Ezek a férfiak nem csak azért veszélyesek, mert ők az elkövetők, hanem azért is, mert perverzek, akik megérdemlik, hogy megszégyenítsék és megbüntessék őket azért a bűnért, amit ártatlan gyermekek ellen követtek el.

A gyermekeink és a fiatalok jelentik nemzetünk jövőjét. Jól kell őket felnevelnünk és a helyes értékeket és elveket kell, megtanítanunk nekik. Ha a védelmezőkből lesznek az elkövetők, akkor ki segít majd nekik? Ki gondoskodik majd róluk? Így megfosztják őket a gyermekkoruktól.

A bhutáni embereknek meg kell érteniük, hogy a gyermekbántalmazók többnyire rokonok és barátok, akik közel állnak a családhoz. A gyermek bántalmazás alattomos, mert a nagyon kis gyermekek gyakran nem értik, hogy mi történik és később, amikor felnőnek, harag, bűntudat és más ártalmas érzelmek töltik el őket, amelyek hatással vannak rájuk. Ez a folyamat azért is veszélyes, mert ha a fiatal tudja is, hogy mi történik, gyakran szégyenérzetből és a társadalmi megbélyegzettségtől való félelmében nem beszél róla.

És itt kell beszélni a határokról, meg kell tanítanunk a fiataljainknak, hogy mondjanak nemet vagy hagyják ott azt, akinek a társaságában kényelmetlenül érzik magukat vagy undort vált ki belőlük. Meg kell nekik tanítanunk, hogy amikor valakinek a simogatása kellemetlenné válik a számukra, akkor ellenkezzenek, és ezt el kell mesélniük az idősebbeknek vagy a szüleiknek.

Ha egy idegen vagy egy rokon arra kéri őket, hogy üljenek az ölükbe, de nekik ez nem tetszik, akkor csapjanak lármát. Ha valaki cukorkát és pénzt ad nekik és elhívja őket, vissza kell utasítaniuk. A gyermekbántalmazást sok esetben megelőzhetjük azzal, ha elmondjuk a gyermekeinknek, hogy időnként nemet kell mondani.

A felelősség nem csupán a gyermekek, szülők vagy a tanárok vállára nehezedik. Minden lelkiismeretes nőnek és férfinak törekednie kell arra, hogy kontrollálja szexuális vágyait. A szexuális vágy normális, azonban ha helytelen módokon nyilvánul meg, akkor természetellenessé vagy perverzzé, vagy bűnné válik. Minden felelősségtudó férfinak és nőnek az egyik legfőbb célja az kell, legyen, hogy megtanulja egészséges módon kifejezni a szexualitását.

Forrás: https://thebhutanese.bt/child-abuse-cases-on-the-rise/

2018/01/12 Szerző: Demchoe Pem  Fordító: Tóth Ágnes

Az elkövetők többsége családtag, vagy olyan, akit a gyermek ismer

A RENEW nevű bhutáni non-profit szervezet, amelynek célkitűzése, hogy a családon belüli erőszakot átélt nőket és gyermekeket segítse; 11 hónap leforgása alatt idén 35 ügyről kapott bejelentést, amelyekben gyermekeket szexuálisan zaklattak, szemben a tavalyi 7 ilyen esettel.

Továbbá 2-3 esetben hajadonok tettek feljelentést gyermekbántalmazási ügyben a RENEW-nak. Noha ezekről bebizonyosodott, hogy szexuális zaklatás történt és nem erőszak.

A gyermekbántalmazás lehet egyedüli eset vagy számos különböző esemény, amelyek az idő múlásával történnek meg. A gyermekbántalmazásnak négy fajtája létezik: fizikai bántalmazás, szexuális bántalmazás, érzelmi bántalmazás és elhanyagolás.

Ennek értelmében a RENEW ügyvezető igazgatója, Tandim Wangmo azt nyilatkozta, hogy bár jelenleg több gyermekbántalmazási esetről érkezik bejelentés, ez mégsem jelenti azt, hogy ez egy új probléma. „Már korábban is történt ilyen (gyermekbántalmazás) a közösségekben, csak akkor az emberek nem álltak vele elő és nem jelentették. Ez lehet a tudatosság hiánya miatt, vagy azért, mert mi egy nagyon toleráns társadalom vagyunk”, mondta az ügyvezető igazgató.

A RENEW szerint vannak olyan esetek, amikor a felek egymást között megegyeznek, és nem ismerik fel, hogy ez egy bűncselekmény és nem tudják, hogy ennek hosszú távon hatása lesz a gyermekre.

„Újabban a kormánnyal és civil szervezetekkel együttműködve sok tájékoztató programot szervezünk és most, hogy már vonatkozó jogszabály is van, az emberek sokkal inkább tisztában vannak azzal, hogy milyen támogatási rendszer működik helyben. Ezért érezzük azt, hogy nő a bejelentések száma” folytatta.

Szerinte a szülők feladata az, hogy felismerjék és biztosítsák azt, hogy a gyermekeik ne kerüljenek olyan helyzetbe, amelyben veszély leselkedik rájuk.

Egy példát említve elmesélte, hogy a vidéki falvakban élő szülők jóhiszeműen városi környezetbe egy rokonhoz küldik gyermekeiket, hogy jobb oktatásban részesüljenek, és jobb esélyekkel induljanak az életben. Noha megfelelő szülői gondoskodás nélkül az ilyen helyzetekben a gyermekek ki vannak téve a bántalmazás veszélyének.

Ilyen veszélyeknek vannak kitéve azok az iskolás gyermekek is, akik az iskolák közelében bérházakban kénytelenek lakni, mert túl messze laknak az iskolától vagy, mert nincs bentlakásos intézmény. Ezért egyedül kell lenniük megfelelő felügyelet és útmutatás nélkül. „Ezekben az esetekben az emberek hajlamosak kihasználni a helyzetet”, mondta Tandim Wangmo.

Olyan esetekről is beszélt, amikor iskolások, főleg iskolás lányok szembesültek a bántalmazással a hazafelé vezető 1-2 km-es úton.

A RENEW szerint a gyermekbántalmazási ügyekben az elkövetők többsége kapcsolatban van a gyermekkel vagy a gyermek jól ismeri. A bántalmazás a családban vagy a bizalmi körön belül lévő emberek között történik. „Mindig az apa, nevelőapa, nagybácsi vagy unokatestvér. Ha túlmegyünk a családon, akkor olyasvalaki, aki közel áll a családhoz. Szinte soha nem egy idegen bántalmazza a gyermeket”, nyilatkozta.

Emiatt ez időnként küzdelmesebbé és szívbemarkolóbbá válik, mondja, mert ezek azok az emberek, akiknek megbízhatónak kellene lenniük, akiknek támogatniuk, védelmezniük kellene a gyerekeket, mintsem bántalmazni őket.

A kihívásokról szólva elmeséli, hogy a legnagyobb nehézséget a beszámoló jelenti, amikor a fiatalabb áldozat nem tudja kifejezni a bántalmazás miatti megpróbáltatást, mert még túlságosan a trauma hatása alatt áll vagy nincs tisztában a helyzet súlyosságával.

„A 6 és 9 év közötti gyermekekkel történt, hogy nem tudják megosztani ezt a szülőkkel. Általában az anyák értesülnek a szexuális bántalmazásról, amikor a gyermek fájdalomról panaszkodik vagy vérfoltok vannak az alsóneműjén, és amikor szennyezett a ruhadarab”,meséli.

Addigra bizonyos tekintetben már túl késő, mondja, a bizonyítékokat már megsemmisítették, és amikor az anyák ezt jelentik a RENEW-nak vagy egy kórháznak, már nem lehet elég bizonyítékot összegyűjteni, amellyel bizonyítható, hogy az az ember az elkövető, akire a gyermek utal.

„Amikor ezeket az eseteket a bíróságra visszük, minden kétséget kizáróan kell tudni bizonyítani a bántalmazást. Amikor elvesztünk egy bizonyítékot, akkor teljes mértékben a közvetett bizonyítékokra kell hagyatkozni és az elég komoly kihívást jelent, amikor egy kisgyermek jelentette az esetet és ezáltal nehéz kideríteni pontosan mi történt”, tette hozzá.

Másrészt a 15 és 18 év közötti áldozatok esetében is hasonló nehézségekkel nézünk szembe. Az ilyen helyzetekben, mondja, az anya, aki tisztában van a férfi elkövetővel, hajlik rá, hogy az ügyet megtárgyalja, és maguk között elsimítsa azért, hogy ’ne essen csorba az egyén méltóságán és jó hírnevén’.

Mégis futni hagyják az elkövetőt anélkül, hogy felismernék, hogy a férfi bántalmazta a gyermeket, mondja Wangmo. Egyszerűen csak futni hagyják a férfit, nem vonják felelősségre az általa elkövetett bűncselekményért és azért, hogy amit tett az rossz és nem ismerik fel, hogy ugyanezt más gyermekekkel is megteheti.

„Ha nem vonjuk őket felelősségre a bűncselekményekért, akkor veszélyt jelentenek az egész közösségre”, tette hozzá.

Mindeközben, elmondta, hogy ez nem csak a kormány, civil szervezetek vagy szolgáltatók egyedüli felelőssége. Minden egyes szülő felelős azért, hogy ne hagyja a gyermekét olyan helyzetbe kerülni, amelyben bántalmazhatják.

„A gyermekeink senkivel sincsenek biztonságban. Ha megnézzük azokat az ügyeket, amelyek eljutottak hozzánk, láthatjuk, hogy az apák bántalmazták lányaikat, nagyapák az unokáikat és nagybácsik az unokahúgaikat. Még a fiúgyermekek sincsenek biztonságban és emiatt a szülőknek kell első sorban különösen elővigyázatosnak lenniük”, mondta.

A politikai döntéshozók kollektív felelőssége, hogy szigorú szabályozást alkossanak, hogy tudatállapotától függetlenül egy férfi se merjen ilyen bűnöket elkövetni, mondta a RENEW ügyvezető igazgatója.

Ha elég szigorú a törvény, mondta, akkor lesz visszatartó ereje az emberekre. Majd hozzáfűzte, hogy a bűnüldöző szervek eddig is tették a dolgukat és a gyermekbántalmazás elleni harc lett a legfontosabb feladatuk. A büntetés (büntetési tétel) magas azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt 12 éven aluli gyermek sérelmére követték el. Míg másrészt, minél idősebb a gyermek, úgy lesz enyhébb a büntetés.

Wangmo elmondta, hogy az ország helyszínelőinek meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a DNS bizonyítékot késedelem nélkül megvizsgálják, így az ilyen bűnelkövetők nem menekülhetnek meg utána.

Két fiatal szerzetes egy Thimphu-i kolostor kapuja előtt - Kép: Vishal Arora

Forrás: https://religionnews.com/2013/06/20/bhtuans-buddhist-monks-accused-of-sexually-molesting-boys/

Szerző: Vishal Arora  Fordító: Tóth Ágnes

(RNS Religion News Service) A kis buddhista nemzet körül már egy ideje keringenek pletykák a kolostorokban zajló nemi erőszakról, azonban most először kerültek előtérbe azok az esetek, amelyekben megerősítették, hogy idősebb szerzetesek molesztáltak kiskorú szerzetes tanoncokat.

A dél-ázsiai Bhután népét megrendítette az a buddhista szerzetesek körüli botrány, amelyben idősebb szerzetesek szexuálisan megbecstelenítették fiatalabb társaikat, akik elmenekültek a kolostorból és beszámoltak a visszaélésről újságíróknak.

A kis buddhista nemzet körül már egy ideje keringenek pletykák a kolostorokban zajló nemi erőszakról, azonban most először kerültek előtérbe azok az esetek, amelyekben megerősítették, hogy idősebb szerzetesek molesztáltak kiskorú szerzetes tanoncokat.

„Valahányszor próbáltam sikítani vagy kapálóztam, leszorított a testével, a számra tette a kezét és szorosan betapasztotta”, mesélte el egy 11 éves fiú a ’The Raven’ című filozófiai folyóiratnak, hogy hogyan becstelenítette meg egy 20 éves szerzetes egy Punakha-ban található kolostorban, 45 mérföldnyire északkeletre a fővárostól, Thimphu-tól.

Egy másik pedofil 60 éves szerzetes férfi nem csak a két fiút bántalmazta szexuálisan, hanem két másik: egy 9 és egy 11 éves szerzetes tanoncot is.

Miután a két fiú hónapokig tűrte a rendszeres szexuális erőszakot a kolostorban, múlt nyáron elmenekültek a délnyugati Chukha körzetben található falujukba. Itt találkoztak a ’The Raven’ című folyóirat szerkesztőjével, Sonam Ongmo-val, aki megírta az esetet és jelentette a kormány Nőkért és Gyermekekért Nemzeti Bizottságának.

Chhoekey Penjor, a bizottság Gyermek részlegének információs főnök helyettese megerősítette, hogy a vádak igaznak bizonyultak és „megtették a szükséges lépéseket.”

Bhután államvallása a tibeti buddhizmus vörös sapkás szektája, 700 ezer ember él az India és Kína között fekvő himalájai országban.

A hatóságok a kolostorok magatartási kódexe szerint levetkőztettek egy tévelygő szerzetest, lisztet szórtak rá és elűzték a kolostorból, így tettek a 20 éves szerzetessel is.

Ugyanakkor a 60 éves szerzetes a kolostorban marad, számolt be róla a ’The Raven’.

„Ez az első alkalom, hogy a szerzetesek közötti gyermekbántalmazási ügyet jelentették nekünk”, mondta Penjor.

Hozzáfűzte, hogy a bizottság továbbította az ügyet a szerzetesi testületnek és részlege segítette a gyermekvédelmi hivatal létrehozását.

Azonban Lopen Gyembo Dorji, a szerzetesi testület főtitkára azt nyilatkozta, hogy nem tudott a kolostorban zajló szexuális bántalmazásról.

A ’The Raven’ című folyóirat egy Thimphu-ban praktizáló orvostól idézett, aki elmondta, hogy gyakran keresik fel szerzetesek pszichológiai és szexuális problémákkal, néhányukon felismerhetőek az erőszak nyomai.

Kinley Tshering, korábbi újságszerkesztő szerint „egy ideje burkoltan volt már szó” a szerzetesi közösségekben fellelhető szexuális erőszakról.

Beszámolók szerint jelen vannak a fiatal szerzetesek között a szexuális úton terjedő fertőzések és a HIV ezért az egészségügyi tisztviselők gondoskodnak gumi óvszerekről a szerzetesi iskolások számára.

A Kuensel című bhutáni állami fenntartású napilap szerint egy a serdülőkorúakat érintő veszélyekről és kiszolgáltatottságukról szóló 2009-es jelentés feltárta, hogy a szerzetesek a „comb szexet” gyakorolják, amely során egy férfi a másik férfi összeszorított combjait használja az aktushoz.

Egy évvel később, legkevesebb tizenkettő köztük fiatalkorú szerzetestanoncot diagnosztizáltak szexuális úton terjedő fertőzésekkel és legkevesebb ötről tudják, hogy HIV pozitív.

Április 10-én tíz 21 és 24 év közötti bhutáni szerzetest tartóztattak le, mert vélhetőleg megerőszakoltak egy 14 éves lányt a szomszédos India nyugat-bengáli Kalimpong városában.

kép: Paula Bronstein/Getty Images
Forrás: https://www.huffpost.com/entry/bhutas-makes-condoms-available-to-monks-to-stop-spread-of-stds_n_2976401

THIMPHU, BHUTÁN- október 18. A 6 éves Sangey és 7 éves Tenzin pihennek a több órás imádkozás után Dechen Phodrang kolostorban 2011. október 18-án Thimphu-ban, Bhutánban. Közel 375 szerzetes él a kormány által működtetett kolostorban, és ez a szám megduplázódik, mert hátrányos helyzetű gyermekek és árva fiúgyermekek számára is szolgál majd gyermekotthonként. A szerzetesek átlagosan naponta körülbelül 10 órát tanulnak és reggel 5-kor kelnek. A mahájána buddhizmus az államvallás, noha a déli régiókban számos állampolgár nyíltan gyakorolja a hinduizmust. A szerzetesek 6 és 9 éves koruk között vonulnak kolostorba és sok család hagyományai szerint egy fiúgyermeküket szentelik a szerzetesi életre. Megtanulják a chhokey-t, vagyis az ókori szent szövegeket olvasni, valamint a dongkha és az angol nyelvet is.

Szerző: Vishal Arora, Religion News Service

Forrás: https://religionnews.com/2013/03/28/bhutan-seeks-to-curb-sexual-diseases-among-buddhist-monks/

Fordító: Tóth Ágnes

Újdelhi (RNS) Egy rendelet értelmében a kis buddhista alkotmányos monarchia Bhután egészségügyi tisztviselői gondoskodnak gumióvszerről minden szerzetesi iskolában tanuló diák számára, azért hogy megfékezzék a szexuális úton terjedő betegségek és HIV terjedését az elvileg cölibátust fogadott fiatal szerzetesek között.

„Mindenhol ingyen elérhetővé tesszük a gumióvszert, még a szerzetesi iskolákban és főiskolákon is,” mondta Bhután egészségügyi minisztere Zangley Drukpa egy telefon interjúban. A minisztérium felállított egy különleges akciócsoportot, amely a szexuális úton terjedő betegségekkel foglalkozik, folytatta Drukpa.

A szerzetesek között zajló túlkapások figyelmeztető jelei 2009-ben mutatkoztak meg, amikor a Kuensel című bhutáni állami fenntartású napilap szerint egy a serdülőkorúakat érintő veszélyekről és kiszolgáltatottságukról szóló 2009-es jelentés feltárta, hogy a szerzetesek a „comb szexet” gyakorolják, (amely során egy férfi a másik férfi összeszorított combjait használja az aktushoz).

Az Egészségügyi Minisztérium akkor kezdett el érdeklődni az ügy iránt, amikor egy évvel később, tucatnyi szerzetest, köztük egy 12 évest is, szexuális úton terjedő betegségekkel diagnosztizáltak, számol be róla a Kuensel. Legkevesebb 5-ről lehet tudni, hogy HIV pozitív, a legfiatalabb 19 éves.

Az AIDS elleni küzdelmet összehangoló ENSZ-ügynökség 2012-ben készült beszámolója szintén említést tesz HIV esetekről bhutáni szerzetesek között.

Bhután Szerzetesi Ügyekért Felelős Bizottsága szerint a szigorúbb büntetés jelenti a megoldást. Noha a testi fenyítés tiltott, szerzetesek azt mesélték a Kuensel-nek, hogy még mindig alkalmazzák.

„Úgy hiszik a vessző, a korbács és a rózsafüzér testesítik meg a Bódhiszattvákat, akik megszemélyesítik a bölcsességet, könyörületet és erőt, amelyek a fegyelmezéshez szükségesek,” nyilatkozta Tashi Galey, a bizottság egészségügyi és vallási koordinátora.

Pszichiáterek azt állítják, hogy a betegség terjedése a mentális stressz eredménye. Nem szokatlan, hogy a többnyire 15 és 25 év közötti szerzetesek és apácák pszichiáterekhez járnak. Még az idősebb szerzetesek is a súlyos stressz tüneteit mutatják, különösen akkor, amikor hosszabb meditációs fázison mennek keresztül, számolt be Dr. Damber Kumar Nirola a Kuensel-nek.

„Az idős szerzetesek körülbelül 70-80 százaléka elhízott, magas vérnyomásban szenved és hátfájdalmai vannak az ülőpozíciójuk és ülő életmódjuk miatt,” nyilatkozta Lotay Tshering urológus az újságnak.

A földrajzi elhelyezkedés is befolyásoló tényező. A legtöbb hegycsúcsokon elhelyezkedő szerzetesi iskolában nincs lehetőség a sportolásra.

„Nehéz helyet találni a játszótérnek, azonban biztosítunk röplabdákat és tollas ütőket,” mondta Karma Penjor a bizottság főtitkára a Kuensel-nek.

A tengerparttal nem rendelkező India és Kína közé ékelődött, körülbelül 700 ezer lakosú nemzet a világ egyetlen hivatalosan buddhista országa, amelynek közel 388 szerzetesi iskolája van, ahol 7240 szerzetes és 5149 apáca él.

Szerző: Vishal Arora, Religion News Service

Forrás: https://www.huffpost.com/entry/buddhist-bhutan-wrestles-_n_821606

Fordító: Tóth Ágnes

Újdelhi (RNS) A kis buddhista nemzet, Bhután „Bruttó Nemzeti Boldogságának” elősegítésével megbízott kormánybiztosát mélyen megdöbbentette az a legutóbbi tanulmány, amely feltárta, hogy a bhutáni nők többsége úgy gondolja, a férjüknek joguk van megütni őket.

Karma Tshiteem, Bhután Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottságának vezetője a megállapítást „meglepőnek” és „megdöbbentőnek” nevezte és hozzáfűzte, hogy az ,ilyen magatartás „teljes mértékben összeegyeztethetetlen” a buddhista tanításokkal.

A Business Bhután nevű újság beszámolt róla, hogy a bhutáni Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint nagyjából a nők 70%-a mondja azt, hogy megérdemli a verést, ha elhanyagolja a gyerekeket, veszekedik az élettársával, visszautasítja a szexuális közeledést vagy megégeti a vacsorát.

A családon belüli erőszak elfogadottsága a paroi nők között a legmagasabb (90%), Paro városa egy festői völgyben fekszik, amely Bhután leginkább nagyra becsült kolostorának, Takshang-nak az otthona. A fővárosban, Thimpu-ban a legalacsonyabb az elfogadottsága a feleség verésnek, körülbelül 50%.

„Az erőszak bármely formája teljes mértékben ellentétes Buddha tanításával” mondta Tshiteem, megjegyezve, hogy az Ahimsa (erőszakmentesség) „a buddhista filozófia központi tana.”

Bhután államvallása a mahájána buddhizmus és a 700 ezer fős lakosság döntő többsége buddhista.

A Bruttó Nemzeti Boldogság (BNB)-t először Bhután korábbi királya, Dzsingme Szingje Wangchuck álmodta meg 1972-ben. Elképzelése szerint a BNB a „megvilágosodott” társadalom létrehozására törekszik, amelyben a kormány elősegíti polgárai jólétét csakúgy, mint más „érző lényekét”.

A körülbelül Svájc méretű, tengerparttal nem rendelkező ország békésen tért át a demokratikus berendezkedésre, miután a király 2006-ban lemondott végrehajtó hatalmáról, azonban továbbra is a buddhista elvek formálják az ország kormányzatát.

Szemben több hagyományos mérőszámmal, mint pl. egy nemzet gazdasági tevékenysége, Bhután BNB-je a boldogság kilenc összetevőjén alapszik: pszichikai jólét, ökológia, egészség, oktatás, kultúra, életszínvonal, idő felhasználás, a közösség életereje és a jó kormányzás.

Mivel az egészséges családi kapcsolatok döntő fontosságúak a harmonikus közösségekben, „az ilyen viselkedést elfogadó magatartás ezekben a kapcsolatokban, vagy azokon kívül, teljes mértékben összeegyeztethetetlen” a BNB-vel, mondta Tshiteem.

A 15000 háztartás részvételével készült bhutáni Többféle Mutató Felmérése kimutatta, hogy a nők egy negyede hiszi azt, hogy a HIV/AIDS vírus természetfeletti módon terjed; a gyerekek egy negyede nem jár iskolába és a gyerekek egy ötöde vesz részt gyermekmunkában.