kép: businessbhutan & tripadvisor.com/LocationPhotos-g7386685-Gelephu.html

Forrás: https://businessbhutan.bt/2019/09/03/preventing-child-sexual-abuse/

2019. szeptember 3. szerző: businessbhutan.bt fordító: Tóth Ágnes

Tavaly minden héten érkezett egy bejelentés gyermekek szexuális bántalmazásáról.

A legtöbb esetet Gelephu-ból jelentették. Az elkövetők férfiak voltak. Mi itt a probléma? Hol tévedünk?

Nem elég erős a szabályozásunk, a törvényeink nem védik a gyermekeinket, hogy megelőzzék az ilyen típusú bántalmazási ügyeket? Jelenleg a bhutáni büntető törvénykönyv szerint 15 év börtönbüntetéssel sújtható az, aki szexuálisan bántalmaz egy gyermeket.

A miniszterelnököt idézték a médiában, aki azt mondta, hogy nem rossz az a politika, amit folytatunk. Azt mondta, hogy az elkövető férfiaknak felelősséget kellene vállalniuk a tettükért. Azt állította, hogy mindez a férfiak „személyes elkötelezettségén” múlt.

Valóban, egy olyan korban, amelyben a szexualitás megnyilvánulása deviánssá és tisztességetlenné vált, mindenhol burjánzik a pornográfia, promiszkuitás, házasságon kívüli viszonyok és házasság előtti szex, kevéssé volnánk meglepve, hogy azt látjuk, a férfiak szörnyetegekké változnak, akik gyermekeket használnak fel szexuális fantáziáik és szeszélyeik kiélésére.

Ezek a férfiak nem csak azért veszélyesek, mert ők az elkövetők, hanem azért is, mert perverzek, akik megérdemlik, hogy megszégyenítsék és megbüntessék őket azért a bűnért, amit ártatlan gyermekek ellen követtek el.

A gyermekeink és a fiatalok jelentik nemzetünk jövőjét. Jól kell őket felnevelnünk és a helyes értékeket és elveket kell, megtanítanunk nekik. Ha a védelmezőkből lesznek az elkövetők, akkor ki segít majd nekik? Ki gondoskodik majd róluk? Így megfosztják őket a gyermekkoruktól.

A bhutáni embereknek meg kell érteniük, hogy a gyermekbántalmazók többnyire rokonok és barátok, akik közel állnak a családhoz. A gyermek bántalmazás alattomos, mert a nagyon kis gyermekek gyakran nem értik, hogy mi történik és később, amikor felnőnek, harag, bűntudat és más ártalmas érzelmek töltik el őket, amelyek hatással vannak rájuk. Ez a folyamat azért is veszélyes, mert ha a fiatal tudja is, hogy mi történik, gyakran szégyenérzetből és a társadalmi megbélyegzettségtől való félelmében nem beszél róla.

És itt kell beszélni a határokról, meg kell tanítanunk a fiataljainknak, hogy mondjanak nemet vagy hagyják ott azt, akinek a társaságában kényelmetlenül érzik magukat vagy undort vált ki belőlük. Meg kell nekik tanítanunk, hogy amikor valakinek a simogatása kellemetlenné válik a számukra, akkor ellenkezzenek, és ezt el kell mesélniük az idősebbeknek vagy a szüleiknek.

Ha egy idegen vagy egy rokon arra kéri őket, hogy üljenek az ölükbe, de nekik ez nem tetszik, akkor csapjanak lármát. Ha valaki cukorkát és pénzt ad nekik és elhívja őket, vissza kell utasítaniuk. A gyermekbántalmazást sok esetben megelőzhetjük azzal, ha elmondjuk a gyermekeinknek, hogy időnként nemet kell mondani.

A felelősség nem csupán a gyermekek, szülők vagy a tanárok vállára nehezedik. Minden lelkiismeretes nőnek és férfinak törekednie kell arra, hogy kontrollálja szexuális vágyait. A szexuális vágy normális, azonban ha helytelen módokon nyilvánul meg, akkor természetellenessé vagy perverzzé, vagy bűnné válik. Minden felelősségtudó férfinak és nőnek az egyik legfőbb célja az kell, legyen, hogy megtanulja egészséges módon kifejezni a szexualitását.