forrás: https://beingwithoutself.org/dharma-talks/transcribed-talks-pdf/
https://beingwithoutself.files.wordpress.com/2012/09/becoming-one-eggyc3a9vc3a1llc3a1s.pdf
Fordítás: Pálmai Katalin
Magyarul megjelent nyomtatásban a - Létezés én nélkül - Zen a modern világ számára - Rinzai Mesterek sorozat 3. kötetének 2. fejezetében Egy Csepp Budapest 2010.
Eggyé válás és én nélkül létezés 3/1
https://atlato.blog.hu/2021/08/24/eggye_valas_es_en_nelkul_letezes_3_1_a_szamadhi_es_a_dhjana_gyakorlata_a_zen_buddhizmusban
PRAKTIKUS TANÁCSOK ÉS ÁTTEKINTÉS
Ahogy már említettem, nem szükséges mindezekbe az állapotokba belépni.Valójábanmár a korai buddhizmus páli kánonjában is vannak példák a teljes átlátásra anélkül, hogya gyakoró belépett volna ezekbe az állapotokba.Mégis, a szamádhiba, azaz az egységállapotba tudatosan belépni nagyon hasznoselőkészítés. Ez nyilvánvaló, ugye? Anélkül, hogy tudnánk összpontosítani és mindenenergiánkat egyesíteni, semmit sem tudunk tökéletesen csinálni. Természetesen ez afenntartott buddhista meditációra is vonatkozik.Mi az első probléma, amibe egy meditáló általában beleszalad? A fogalomalkotógondolkodás. Kezdetben úgy tűnhet, hogy ez még fokozódik is: minél inkább próbálunkkoncentrálni, annál inkább felbukkannak az emlékek, gondolatok, érzések - úgy tűnik, asemmiből. Valójában ezek nem jelentenek akadályt, mégis rengeteg energiát vehetnek ela közvetlen feladattól.Bizonytalanságaink és megoldatlan kérdéseink jócskán benne lehetnek ebben a"felbugyborékolásban". Van amikor foglalkoznunk kell ezekkel, de erről már részletesenbeszéltem az előző előadásaimban, így most nem ismétlem meg. Alapvetően azzal, hogykivárjuk, hogy "végigüljük", megtaláljuk a belső nyugalmat, azt a mély, nyugodtszamádhit, amelyben a felbukkanó gondolatok megszűnnek, saját maguktólszertefoszlanak. Csinálhatod úgy is, hogy teljesen rájuk figyelsz, s azután hagyod őketszétoszolni, vagy úgy is, hogy viszahúzódsz tőlük.Sokak számára a legegyszerűbb módszer visszatérni a számoláshoz vagy alégzéshez, valahányszor csak észreveszik, hogy eltévedtek a gondolkodásban. Kezdetbenez fárasztó és bosszantó lehet, de ha tovább folytatjuk, természetessé és könnyűvé válik.Vannak, akiknek az a következő probléma, hogy amikor a nyugodt,kiegyensúlyozott öröm egyre nyilvánvalóbbá válik, ragaszkodni kezdenek hozzá,kezdenek megmaradni benne. Nem kellene, hogy így legyen, mégis gyakran így van. Avilág és az elménk mozgalmas, s mi menedéket keresünk a vihar elől, elmenekülünk ebbea nyugodt békességbe. Ha odafigyelünk, nem tart sokáig, hogy meglássuk, nem azegykedvűségben időzünk - valójában feszültséget hozunk létre. Bezárjuk magunkat, hogyelmeneküljünk valami elől. Ez nem buddhista gyakorlás. Ne akarjunk benne maradni, ésne kezdjünk el ragaszkodni ehhez a csendességhez és nyugalomhoz, önmagábanvégcélnak tekintve azt. Nagyon fontos pont a kiemelkedés. Ha egyszer alaposanmegtapasztalod bármelyik állapotot - a legmélyéig hatolsz -, nem kell újra benneidőznöd. Ha helyesen csinálod, elég egyszer keresztülmenni rajtuk. De ha beléjükfeledkezel, akkor évekig vagy akár egész életedre megragadhatsz bennük. Tragikus hibalenne! Ezeknek az állapotoknak bármelyikében - legyen az bármilyen magasztos -huzamosan tartózkodni és élvezni gyümölcseit és eredményeit, ez nem a Buddha útja. Haa gyakorlás nem alapos, ha nem jól végzed, egyszerűen körbe jársz, vagy elakadszvalahol.Figyeld a súlyt a horgászzsinóron, amin nincsen úszó. Lehet, hogy a súly csak párdekagramm, de mi történik? Csodálatos! Becsapódik a vízbe, aztán lesüllyed, lassan éssimán. Nem áll meg egy láb mélységben, hogy kicsit élvezze a látványt, ugye? Csaksüllyed tovább. Természetesen halad lefelé a saját súlya miatt, a saját akaratából. Ez aszamádhi. Ha helyesen csinálod, akkor minden ülés kezdete után nagyon hamar eljutsz alegmélyebb szintre, amit addig elértél. Csak akkor kell az egészet elölről kezdened, csakakkor kell átmenned a már elért szinteken, ha beléjük ragadsz, ahelyett, hogy egyszerűenátmennél rajtuk.Egy másik fontos pont, hogy nem szükséges tagadnod a tapasztalataidat.Ellenkezőleg: teljesen éld meg őket, és akkor nem fogsz elakadni bennük. Bár furcsánakhangzik, de igaz: csak olyan dologhoz ragaszkodhatsz, amitől el vagy választva - ésamire vágysz. Nem számít, bármilyen fennkölt is a tapasztalat, ha az én ragaszkodni kezdhozzá, vagy élvezetet talál benne, máris elakadsz. Ez nagy veszély, ezért a buddhizmusállandóan felhívja rá a figyelmet. Menj teljesen végig - tapasztald meg a legaljáig! Aztánúgysem tudsz mást tenni, mint elengedni - saját magától szétoszlik! Ebben az értelembena zen buddhista gyakorlat egyszerű és hatékony, egyenes és közvetlen.Mi történik, ha helyesen gyakorolunk? Amellett, hogy sehol sem ragadunk le ameditációban, a mindennapi életben is szabadon beléphetünk ezen állapotokbármelyikébe, szükség szerint. A gyakorlásnak így jótékony hatása van a világi életre is;amikor például zenét hallgatunk, az elménk spontán módon belép a zene-szamádhiba.Amikor látunk egy balesetet, vagy minket magunkat ér baleset, azonnal reagálunk. Igazánnyitottan és tisztán meg tudjuk hallani mások szenvedését, és ennek megfelelően tudunkcselekedni.Na és mi a helyzet akkor, amikor egy hosszú, unalmas előadást kellvégighallgatnunk, például egy ezoterikus témáról? Mit tesz ilyenkor az én? Megfojtjamagát a gondolatokkal - például, hogy mit csinálhatna ehelyett, vagy hogyan oldhatnámeg jobban a dolgait. De mi lenne, ha teljes egészében a jelen helyzetben tudnánklétezni, bármi legyen is az, s ebből a helyzetből tudnánk reagálni? Ott van például afőnökünk vagy valaki más, akivel nem jövünk ki! Vagy mi lenne, ha teljes figyelmünketa vécé eldugulásának tudnánk szentelni? Nem vagyok vízvezetékszerelő, sem pedigpszichiáter, de a gyakorlatban végtelen számú ötletünk lehet.
EGGYÉ VÁLNI ÉS ÉN NÉLKÜL LÉTEZNI:A KAPCSOLAT ÉS A KÜLÖNBSÉG
Mi a különbség a szamádhi (vagy egység) és a dhjána (vagy énnélküliség) között? Aszamádhiba lépés egyfajta tudatos tevékenység; az én összpontosít valamire, az én eggyéválik. Ez egy akaratlagos folyamat: az egy dologra való összpontosításnak, azösszeszedettségnek, az egység megtapasztalásának finomítása és elmélyítése.Nincs rá szükség, hogy bármit is erőltess. Minden megvan, ami szükséges. Csakarról van szó, hogy összegyűjtöd-e azokat az óriási energiákat, amelyekkel rendelkezel.Ez gyakran spontán módon megtörténik olyankor, amikor nagyon szeretünk valamivelfoglalkozni, például sportolás, zenehallgatás vagy zenélés közben.De ugyanezt tenni fenntartott meditációban – ez már tudatos fegyelmet kíván. Időt,türelmet és erőfeszítést igényel. Ez nem történik meg csak úgy magától, habárfelvillanásai spontán módon is előfordulhatnak. Összpontosítani kell a figyelmünket,különösen az elején. Miért? Mert a tudat annyira hozzá van szokva adekoncentráltsághoz, a szétszórtsághoz.A megoldás egyszerű: türelmesen gyűjtsd össze azt a hatalmas energiát, amellyelmár rendelkezel. Olyan ez, mintha mindent egyetlen gömbbe gyűjtenénk össze. Lehet,hogy azt gondolod: ehhez nincs elegendő koncentrációd. De az elején csak annyi kell,amennyi egy kis hógolyóhoz elég. Ne fecséreld az idődet és az energiádat arra, hogyaggodalmaskodsz, vajon elég-e ahhoz, hogy elkezdd! Elég, ha helyesen használod.De hogyan csináljuk? Minden egyes pillanatot használjunk ki megfelelően, éljünktudatosan és éberen. Türelmesen görgessük kis tudat-hógolyónkat a tiszta, fehér szamádhióriási hómezején. Először úgy érezhetjük, mintha egy meredek hegyre kellenefelgörgetnünk; fárasztó és unalmas munka. Még le is gurulhat, és akkor az egészet újrakell kezdenünk. Semmi baj! Végül olyan lesz, mintha a hegyről lefelé gurulna,természetes módon gyorsulva, s egyre nagyobb tömeget gyűjtve magára. Még mielőtttudatosíthanánk magunkban, máris minden összegyűlt egy hatalmas hólabdába, melyhűvös és frissítő.És ha folytatjuk? Ahogy említettem, a szamádhi végső pontján megvalósul a tudatteljes egysége, kint és bent nélkül, öröm és fájdalom nélkül. Ha valaki nem áll meg itt, ahatalmas hótömeg hirtelen könnyű lesz, mint a pehely - éppen olyan! És ez nemerőfeszítések árán valósul meg.Ez az a pont, ahol az én-szamádhi utolsó maradványai az én nélküli dhjánábaolvadnak. Az egyik veszélye ennek, hogy összetévesztjük valamiféle megvilágosodással,mint ahogy az gyakran megesik az úgynevezett kensho-tapasztalásoknál. Míg a szamádhiegyfajta önfegyelmet kíván, addig a valódi dhjánában az én minden szándékával éscéljával együtt eltűnik, legalábbis pillanatnyilag.De ez nem jelenti azt, hogy többet már nem kell gyakorolnunk! Amikor ez atapasztalat elborít minket, esetleg úgy tűnhet: nincs aki gyakorol, és nincs, amitgyakoroljon - milyen csodálatos! Ellenkezőleg. Éppen ekkor kell a legkeményebbengyakorolni, ráadásul sokkal körültekintőbben, mint korábban. A gyakorlás módjatermészetesen egészen átalakul. Ilyenkor a dharma-testvérekkel együtt gyakorolni nagysegítség lehet, mint például most is. Minél messzebb jutsz, annál nagyobb segítségetnyújtanak.Még egyszer hangsúlyoznám, hogy nem szükséges átmenni minden említettállapoton, azt viszont nagyon fontos tudni, hogy hol jársz az úton. Van olyan időszak,amikor az a cél, hogy a tudatosságodat egybegyűjtsd, és van olyan is, amikor még azegység is eltűnik. Létkérdés, hogy ilyenkor is tudd, hogyan gyakorolj. Időt vesz igénybe -napokat, heteket, sőt hónapokat -, hogy kijöjj egy-egy állapotból, de ha egyszer márkijöttél, akkor tudod, hogy ez nem "az". “Az” nem lehet egy olyan állapot, ahová az énki-be jár. Lehet, hogy egy valódi bejáratot találtál – rendben. De ne változtasd lelakatoltbörtönné!
HOL VAN ANGULIMALA?
Most térjünk vissza Angulimalához, aki megölte azt a sok embert, és levágta a kisujjukat!A történet azt írja le, hogy még egy tömeggyilkos is megváltozhat, és jó útra térhet.Felbecsülhetetlen tanítás - tömeggyilkosok számára.Ez minden? Vagy lehet, hogy számunkra is mond valamit? Mi nem ölünk megembereket, és nem gyűjtjük a kisujjukat. Mégis, nem igaz az, hogy bizonyos dolgokat miis birtokolunk, és minket is hatalmukba kerítenek bizonyos dolgok és elképzelések? Nemhordjuk a nyakunk körül őket, de amikor birtokolunk, és a dolgok eluralkodnak rajtunk,abban a folyamatban könnyen megbánthatunk más embereket.Emlékezz az utolsó kisujjra - az volt az igazi nehézség! Angulimala GautamaBuddha kisujjára vágyott. Vajon a megvilágosodás gondolata nem olyasvalami, amitmagadnak akarsz? Lehet, hogy mindannyiunkban van egy kis Angulimala.
UTAZÁS ÉGENJÁRÓVAL
És az Égenjáró-történet? Nem vagyunk űrutazók. Lehet, hogy Égenjáró sem volt az.Talán egy belső térben utazol, és azt reméled, hogy elérsz magadnak valamit? Nem túlbölcsen, magaddal viszed az utazásra az én illúzióját. Ha igen, nem számít milyenmesszire jutottál a szellemi úton, hiábavaló minden.Ne felejtsd el Gautama találó és pontos válaszát, amit Égenjárónak adott: igen,csak akkor tudsz véget vetni a nyugtalanságnak, ha teljesen elérsz a végére. Utazássalazonban nem érhetsz el odáig.De hát akkor hogyan? Gautama elmagyarázza: ezzel a testtel. Mert ebben a testbenvan a nyugtalanság egész világa, eredete, megszűnése, és az ahhoz vezető út is. Másszavakkal: a négy nemes igazság itt van mindannyiunkkal. Gautama láthatóan nempusztán tudatállapotokról beszél, bármilyen kifinomultak is azok. S nem pusztán utazáskérdése, mint Égenjáró tette, sem futásé, ahogyan Angulimala próbálkozott – s nem ispusztán ülés kérdése, mint Buddhánál.
MEGÁLLÁS
Mi a közös a Égenjáróról és az Angulimaláról szóló történetben? Az, hogy kergetnekvalamit, és nem képesek elérni. Egyetlen szóban összefoglalva arról szólnak, amiről abuddhista meditáció is: a megállásról. Az én káprázatát egyszer s mindenkorra nyugalomváltja fel, véget vetve az egész zaklatott zűrzavarnak. Tökéletes és teljes megállás.Pontosan tudjátok, hogy akkor is tudunk állandóan mozogni, ha a lábunk úgy össze vancsomagolva, mint egy sósperec. Csak egyszer állj meg, és nézd meg, hogy mi van a lábadalatt! Nézz le a legmélyéig annak, amit úgy hívsz, hogy én! Ezután valóban megújulvavághatsz neki az életnek, s úgy dolgozhatsz a világban, hogy nem botlasz meg a sajátlábadban.Mi a népszerű buddhizmus? Egyetlen szóval megfogalmazva, nem a lelassulásrólszól-e? A stressz feloldásáról, a felfrissült érzésről, a belátás megszerzéséről, a tudatoslétezésről? Ha helyesen gyakorolunk, ezek mind a megfelelő irányba hajtanak minket. Hamindent beleadva futsz, az segíthet neked lelassulni. S ha lelassulsz, utána megállsz. Ez avalódi buddhista meditáció lényege.A zen rendkívül praktikus dolog, így hát az utolsó kérdés az, hogy hogyan jutszhaza innen. Az egyik módja, hogy minden sarkon megnézed az utcatáblákat, hogymeggyőződj róla, helyes irányban haladsz-e. Ha így akarsz menni, a buddhista meditációskézikönyvek megfelelők erre a célra. Még a kereszteződéseken is áthajthatsz abicikliddel, hogyha elég elszánt vagy, és hajlandó vagy kockáztatni. Ez az előadásbiztosította számodra a fő útjelzőket, és figyelmeztetett néhány veszélyre, ami az útonleselkedik rád. Mindannyiunk számára az a cél, hogy biztonságban hazaérjünk. Hairányítás nélkül indulunk el, az veszélyeket rejt magában. Az sem megoldás ugyanakkor,ha állandóan a térképet tanulmányozzuk. Csak magad találhatod meg a hazafelé vezetőutat! Most felejts el mindent, amit mondtam, és az egész testeddel add át magad az útfelfedezésének. Ha bármiben segíthetek, itt vagyok. Köszönöm, hogy ilyen figyelmesenvégighallgattatok!
ELVONULÁSOK JEFF SHORE ZEN MESTERREL
