Fotó: Tibetan Pride Flag, 2016 by Urgyen Wangchuk

https://www.facebook.com/StudentsforaFreeTibet/photos/a.69762181665/10155663151791666/

Szerző: Jeff Wilson

Forrás: https://tricycle.org/trikedaily/homosexuality-marriage-and-religion-tibet-endlessly-complicated-situation/

Fordító: Tóth Ágnes

A Tricyle szerkesztője, James Shaheen által írt poszt, amely a Huffington Post blogon jelent meg legutóbb, elég jelentős figyelmet keltett széles körben az interneten. James témája a Dalai Láma melegházasságokról vallott nézete volt, amely egy elég összetett téma, ahogy posztjában helyesen taglalta. Ez részben abból a szexualitásról alkotott teljesen különböző kulturális és vallási feltevésből származik, amelyet a tradicionális tibeti kultúrában felnőtt szerzetesek tesznek hozzá a vitához, szemben a Nyugati meleg jogi képviselők kulturális és vallási nézeteivel (vagy, ami azt illeti, akár a meleg házasság Nyugati ellenzőinek feltevései).

Ezek a különbségek nem csak az azonos neműek közötti párkapcsolatra vonatkoznak, hanem a házasságról való különböző felfogásról szólnak, miért lép valaki házasságra, és milyen szerepet játszik a vallás - ha egyáltalán játszik valamilyet- a házasság véglegesítésében és így tovább. Például a poligámia gyakori és elfogadott volt a tradicionális Tibetben, nem ritkán többférjűség formájában – egy nő két férfivel házasodott össze, különösen egy családon belül, a fivérekkel. A házasságnak ez a formája továbbra is jelen van a tibeti kultúrának azon területein, amelyeket kevésbé érintett a kínai hivatalos politika.

Lehetne vitatkozni azon, hogy a Dalai Lámának ugyanannyi joga van azt követelni a meleg jogi aktivistáktól, hogy szabaduljanak meg a poligámiától való fóbiájuktól és határozottan kezdjenek el harcolni azért, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya törvényesen ismerje el a poligámiát, mint amennyire követelik, hogy Őszentsége szabaduljon meg a „homofóbiájától”. Mindeközben a Buddhizmusnak nagyon kevés köze van a házassághoz Tibetben, például nem volt egységes szerzetesek által megtartott szertartás, vagy sok esetben egyáltalán nem is volt semmilyen szertartás. A megtartott szertartások pedig nem a fehér ruhás, egyházi zenével kísért típusba tartoztak.

Az egyik tibeti népcsoportnál például az esküvő abból állt, hogy a vőlegény barátai hirtelen az akarata ellenére és előzetes tudta nélkül elrabolták a menyasszonyt és fizikailag fogságban tartották a szertartás alatt (ha a szülők ellenezték a házasságot-gyakran a férfit kifogásolták, akivel a menyasszony soha nem találkozott- perbe is foghatták őket és kérhették a menyasszony visszatérését). Ha a „házasság” szót használjuk, fel kell ismernünk, hogy ki nem mondott és egymás számára ismeretlen, teljesen különböző jelentések kapcsolódnak össze a szó használatában a Nyugati világ és a tibeti kultúra területének különböző részein.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Nyugaton félreértik a Dalai Láma szerepét és befolyását, aki (a gyakori médiaszereplések ellenére is) a legkevésbé sem a Buddhizmus vagy a Tibeti Buddhizmus “pápája”, hanem sokkal inkább a Tibeti Buddhizmuson belül a saját felekezetének a vezetője.

Néhányan Nyugaton tisztában vannak vele, hogy a Dalai Láma intézménye egy viszonylag új találmány a Tibeti Buddhizmuson belül, és hogy a hatalmát és tekintélyét (és gyakran az önazonosságát is) mindig megkérdőjelezték. Rendszeresen voltak harcok a Dalai Láma és a többi vetélytárs szerzetesi leszármazási vonal között, amelyben felfegyverzett szerzetesek voltak a fő harcoló felek. A fegyveres kényszerítő erő mindig jelentős tényező volt abban, hogy a Dalai Láma fenntartsa pozícióját Tibeten belül. Miközben a Dalai Láma egy valóban lenyűgöző, karizmatikus és bölcs férfi, és méltán megérdemli azt a figyelmet, amelyet spirituális alakként széles körben megkap, mégis érdemes szem előtt tartani ezeket a tényeket.

De most egyelőre maradjunk a vallás és a homoszexuális kapcsolatok témakörénél. Ezek természetesen már önmagukban is elég bonyolultak és mivel a Nyugatnak nem igazán van módja közelebb kerülni a tibeti kontextushoz, ez még inkább nehezíti a dolgot. A legtöbb ember azt feltételezi, hogy a Vinaya-ból származó szabályokat vélhetőleg maga Buddha fektette le a szerzetesi előírásokat tartalmazó gyűjteményben. Noha számos, egymástól különböző Vinaya gyűjtemény létezik. Gyakorlatilag minden angol nyelvű kommentátor a Theravada Vinaya-ra hivatkozik, amikor ezeket a szabályokat taglalja, azonban ezeknek Tibetben nincs elsőbbségük.

Sokkal inkább van befolyásoló szerepe a tibeti sangha-nak, amely a Mulasarvastivada iskola Vinaya-ján alapul, amellyel pedig alig találkozhatott Nyugati ember. Noha még ez sem kifejezetten a legmegbízhatóbb forrás ahhoz, hogy rájöjjünk, honnan ered a Dalai Láma vagy más szerzetes elképzelése a helyes szexuális viselkedésről, mert valójában ezek a gondolatok sem közvetlenül a Vinaya-ból származnak, hanem későbbi (néha jelentősen későbbi) az Indiai-Tibeti hagyomány nagy tekintélyű szerzeteseinek magyarázatait követik. Néhány ezek közül angolul is elérhető. Továbbá a szerzetesek gyakorlati okból általában nem követik magát a Vinaya-t, hanem az egyes kolostorok etikai kódexét követik, amelyek nem csak jelentősen különböznek a Vinaya-tól, de kolostoronként változnak. Legfőképpen pedig a legtöbb tibeti ember világszemléletét, nézőpontját az ezekről a dolgokról alkotott általános kulturális felfogás alakítja, hasonlóképpen, mint ahogy egy átlagos nyugati ember gondolkodását sem az ősi, vallási szövegek határozzák meg, hanem olyan kulturális módon meghatározott köztudott fogalmak, mint a pop kultúra, vallási orientáció és így tovább.

Na de mit tudunk elmondani a szerzetesekről és a homoszexualitásról? A meleg szerzetesek gyakoriak voltak a tradicionális Tibetben (és bármely más buddhista kultúrában) és a társadalom elfogadott tagjai voltak anélkül, hogy a “meleg házasságnak” vagy a “szexuális orientáció” modern felfogásának bármilyen törvényes formája lett volna. Jól megfigyelhető ez például, ha megvizsgáljuk a drombo-k nyilvános népszerűségét. A tibetiek drombo-nak hívták a passzív szexuális partnert, akinek gyakran egy szerzetessel volt szoros kapcsolata.

A tibeti társadalmi-vallási felfogás szerint a behatolás elfogadhatatlanul megsérti a szerzetesi szüzességi fogadalmat, mindegy hogy a partner a másik vagy azonos neműek közé tartozik. Így hát az elfogadott kerülőút egy szerzetes számára az volt, hogy egy drombo-val létesít kapcsolatot, aki lehetett egy fiatalabb szerzetes vagy bárki a széles társadalomból (a Dalai Láma személyes társulatának táncosai különösképp kívánatosak voltak drombo-ként). A Nyugaton szokásos orális vagy anális szex helyett, a drombo és a szerzetes pártfogója a misszionárius póznak egy olyan változatában helyezkednek el, ahol a drombo a hátán fekszik, a lábát keresztbe teszi és a szerzetes az így kialakuló résben a nemi szervének előre és hátra mozgatásával élvez el. Mivel nincs behatolás, nem sértik meg a szabályt.

Ez nem egy titkos gyakorlat volt, hanem férfiak közötti társadalmilag elfogadott interakció és nem volt köze a szexuális vagy személyes identitáshoz. Míg az aktív szerepet játszó szerzetesek gyakran melegek voltak, ahogy a Nyugati felfogás szerint értelmezzük a kifejezést; a drombo férfiak gyakran egyáltalán nem vonzódtak szexuálisan a saját nemükhöz. A drombo inkább a szerzetes pártfogását élvezte, amely rendkívül fontos volt a tradicionális Tibet társadalmi hierarchiájában.

A drombo a pártfogójának a testőre lett és gyakran a karrierjében és rangjában lényeges előnyöket élvezett ennek a kapcsolatnak köszönhetően (például egy “heteroszexuális” drombo-t, aki a passzív homoszexuális partner szerepét töltötte be, nem bélyegezték meg, hanem nyilvánvaló társadalmi előnyökben részesült). Az, hogy a hagyományos Tibetben a drombo-k társadalmi helyzetüket a pártfogójuknak köszönhették, mutatja az azonos neműek közötti kapcsolat teljesen legitim természetét: mindenki tudta, hogy a drombo-t egy szerzetes ilyen vagy olyan módon támogatja, pontosan azért, mert ő egy drombo és ez teljesen természetes volt. Valójában időnként egy-egy drombo olyan ismertté vált szeretőként, hogy különböző magas rangú szerzetesek versengtek érte, még alárendelt harcos szerzeteseket (dobdob-ok) is küldtek, hogy elrabolják őket és arra kényszerítsék a drombot, hogy új pártfogóhoz szegődjön.

Tegyünk egy kísérletet gondolatban azért, hogy megértsük a helyzetet. Képzeljük el, hogy egy befolyásos vallási vezető, mint mondjuk Jerry Falwell (az Amerikai Egyesült Államokban baptista tiszteletes, konzervatív aktivista volt) tiszteletes tölti be a pénzügyminiszter posztját is. A vallási fogadalmai miatt nem gyakorolhat egy másik személlyel behatolással zajló szexuális aktust, így ajánlatot tesz Britney Spears egyik háttértáncosának, Marvin Smith-nek. Smith-nek és fivéreinek már van egy feleségük és egy fiuk (és senki nem tudja és senkit nem is érdekel, ki a “valódi” apa), azonban elfogadja Falwell ajánlatát és behatolás nélküli szexuális kapcsolatot kezd vele azért, hogy bemutassák őt a washingtoni politikai körök fontos szereplőinek, amelyből az egész családnak előnye származik.

A két férfit gyakran lehet együtt látni nyilvános szerepléseken és elterjed a hír, hogy a táncos remek szerető, így Jim Banks tiszteletes (író, egyetemi tanár a Pease Church alapítója Észak-Karolinában), aki egyben a Külügyminiszter is, harcművész diakónusokat fogad fel a gyülekezetéből, hogy elrabolják Smith-t és a szex rabszolgájává tegyék, és mindez fényes nappal a Fehér Ház előtt az utcán zajlik. Hamarosan elkezdenek beszélni a városban a történtekről, amelynek egyik félre nézve sincs semmilyen politikai, vagy vallási visszhangja. Közben mindez elég nyíltan történik egy olyan társadalomban, amely körülbelül a 14. századi Európa társadalmi és anyagi szintjén áll.

Nehéz felfogni ezt a helyzetet? Ha igen, akkor tartózkodjunk attól, hogy reflexből megítéljük pro vagy kontra a Dalai Láma melegházasságról alkotott nézetét, hiszen ő ebből a típusú élethelyzetből jön, amikor erről a témáról beszél. Más szóval, amikor ő vallásról, szexről, homoszexualitásról, erkölcsről, etikus viselkedésről, identitásról és nemek közötti kapcsolatról beszél, akkor azt más kontextusban teszi, mint a Nyugati újságírók. Továbbá ugyancsak semmi értelme azt várni, hogy amit mond, annak bármi köze lenne a “jogok” eredeti koncepciójához. Amiről beszél, az különbözik attól, ahogy néhány Nyugati, közöttük gyakorló buddhista gondolkodik, akiknek halvány sejtelmük sincs róla.

Azért, hogy bebizonyítsuk, a homoszexualitás, házasság és vallás Tibetben egy végtelenül bonyolult helyzet, vegyük górcső alá: a hatodik Dalai Lámát, akiről úgy hisszük a jelenlegi Dalai Lámában reinkarnálódott és széles körben tudták róla, hogy nyilvánvalóan* biszexuális volt.

Mindez rámutat arra az alapvető igazságra, hogy az, hogy megértsünk egy másik kultúrából jövő embert (a meleg jogi aktivistáknak és maga a Dalai Láma számára is) valóban ijesztő feladat lehet, amely rendkívüli alázatot kíván és azt, hogy folyamatosan elgondolkozzunk azon, valójában milyen keveset tudunk a másik hátteréről és körülményeiről. Tényleg csak egy állítást tehetünk teljes pontossággal akkor, amikor a buddhizmust és a hozzá kapcsolódó hagyományos kultúrát tanulmányozzuk, mindegy, hogy politikai tiltakozásról van szó Burmában, azonos neműek házasságáról Tibetben, vagy amikor japán papok szútrákat kántálnak egy bárban: a dolgok mindig sokkal összetettebbek annál, mint amilyennek gondoljuk.

Jeff Wilson a Tricycle társ szerkesztője, író, Shin Buddhista pap és a kanadai Ontario állambeli Waterloo Egyetem Renison Főiskoláján a Távol Keleti és vallási tanulmányok professzora. 

*az angol eredeti szövegben flamboyantly – kirívóan, lángolóan.

A dalai láma szájon puszilt egy fiút és arra kérte,

szopogassa a nyelvét

 24.hu

 2023. 04. 10. 08:59