A valóság megismerését ösztönző információk buddhista perspektívából - a Dalai Láma után szabadon vallás és politika elválaszthatatlanul...

Átlátás a Fátylakon

Átlátás a Fátylakon

A Halál Kapuja - Tarab Tulku Rinpocse Vezetett indo-tibeti halál meditációi

Idézetek Tarab Tulku Rinpocse - a Halál Kapuja - tanításából

2021. október 31. - Átlátó Edit

Tarab Tulku Rinpocse - Vezetett halál meditáció

és idézetek a Halál Kapuja tanításából

 tarab_tulku_rinpocse.jpg

Fordította: Jakab Katalin és Vaszi "Urgyen" Sándor Budapest 1998.

A vezetett hanganyag alább hallgatható meg felolvassa Kovács Endre Budapest 2020.

Lélegezzünk mélyen az orrlyukainkon keresztül, és érezzük a légzésünket.

Lélegezzünk ahogy szoktunk, lazítsuk el a combunkat, lábunkat és lábfejünket és érezzük őket.

Lazítsuk el a fejünket, nyakunkat és gerincünket, és érezzük ezeket a területeket.

Lazítsuk el a vállunkat, karunkat és kezünket, és tapasztaljuk ezeket a területeket.

Lazítsuk el homlokunkat, torkunkat és mellkasunkat, és érezzük ezeket a területeket.

Lazítsuk el a gyomrunkat és a hasunkat, érezzük ezeket a testrészeket.

Most a testtapasztalásunkban a föld elem energiája felolvad, és a valóságtapasztalásunkban délibábszerű vibrációként tapasztalunk mindent.

A víz elem felolvadásával a részek megkülönböztetésének módja ködösé válik, egy felhős-ködös tapasztalás van.

A tűz elem, a beérlelés, csúcsra vivés energiájának beolvadásával tapasztalásunk szikrák tapasztalásává válik.

Amikor a levegő elem energiája is felolvad a folytatólagosság és a fabrikálás, gyártogatás megszűnik és tűzfény-tapasztalássá válik a tudatunk.

A fehér tér kiterjedtségét tapasztaljuk, azzá válunk.

A teret vörösként tapasztaljuk, vörös tértapasztalássá válunk.

Az egész tértapasztalásunk feketébe vált, nem feketeségben vagyunk, hanem mi vagyunk a fekete, fény nélküli tér.

A. változat

Most a fekete fény kristálytiszta fény tapasztalásává válik. Mindent betölt, a világegyetem és a mi energiánk ez. Elnyugszunk ebben a tiszta fényben.

A tiszta fényben életenergiánk aranyló, napszerű fényként jelenik meg. Az aranyló fényt tapasztaljuk a térben, még nem váltunk eggyé vele.

Ennek az aranyló fénynek a sugárzásában megjelenik a természet. Az aranyló fény most a megjelenő új testünk fejére ereszkedik, beleárad és a szívünkbe olvad.

Tapasztaljuk testünket és légzésünket.

Nyissuk ki a szemünket.

B. változat a tiszta fénnyel való munkára - A halál kapuja 17.o.

A tiszta fény tapasztalásában, ami a térrel azonos, a tér kiterjedésével, tapasztaljuk az életenergiánkat, ami napszerűen sárga, aranyló energia és megpróbálunk azonosulni ezzel az energiával, ezzé válni és ekként létezni. A tér kiterjedésében lévő aranyló energiával azonosulni.

Ebben az aranyfényű energiában megjelenik a testünk, egy friss és új test és ennek a sugárzásában megjelenik a friss és új valóságunk.

Elnyugszunk ezen új test tapasztalásában és tapasztaljuk a légzésünket.

Nyissuk ki a szemünket.

 

 Idézetek a tanításból:

Az eddig elmondottak megerősítettek bennünket abban, hogy a megszokott halálról való elképzelésünk helyett, a haláltapasztalás egységtapasztalást hoz, legmagasabb tudat tapasztalását hozza. Ha valaki Mahamudra, Rigpa, üresség meditációt végez, az itt tanult gyakorlatok segíthetik, hiszen a lényegünkkel, a tudat mélyebb rétegeivel kapcsolatot hoznak létre. Az is nagyon jó és segítő módszer ha a tiszta fényt, amelyet utoljára csináltunk, a szívcsakrába képzeljük el, főleg olyan esetekben amikor megijedünk, félelmet érzünk vagy rettegésben vagyunk. A szivcsakrában felidézett tiszta fény energia lesz az univerzum és önmagunk leglényegének energiája. Nagyon fontos, hogy átéljük, ne kívülről nézzük. Ez nagyon fontos, mert például ha az előbbi módszernél, a sötét tapasztalása helyett a sötétben nézegetsz, valami konkrét dolgot akarsz előhozni, és inkább megijedsz. Ha a sötét állapotot tapasztalássá teszed, az szabadságérzettel jár, a teljesség élményével.

Például ha jól eszik vagy jó a környezet, abban a pillanatban beindul az állandósítására való törekvés. Mentális képzetet alkot róla, majd a dologot úgy akarja megőrizni. Azonnal felkel a félelem is, fél hogy el fogja veszíteni, és nem fogja tudni újra megszerezni. Ebben a pillanatban érzet szinten az elvesztéstől való félelem és a megszerzés iránti igyekezet foglalja el a tudatot. Ez a tudati elfoglaltság kizárja, hogy a pillanat, a helyzet adományát megkaphassa. Mi történik akkor, ha képes a helyzettel való egységben lét átélését biztosítani önmaga számára? Akkor olyan érzése lesz az embernek, mint annak a szomjasnak, aki végre kap egy kis vizet, és érzi a jó érzést ahogy lemegy a torkán, és érzi azt, hogy megkapja, amiért szomjasan odament. A tudatban megelégedettség érzés kel fel. A megelégedettség jó érzéssel jár, valójában nem a helyzettől, hanem ettől a hozzáállástól függő jóérzéssel jár.

A buddhizmus szerint, ha tényleg gyakorol az ember, a halálban annak a lehetősége következik be, hogy meg tudja élni a legmagasabb értelemben vett egység állapotát. Erre a halál rendkívül alkalmas. Mi ez a legmagasabb értelemben vett egység, egyesültség élmény? A tiszta fény állapot átélése. A gyakorlatokban az életben is erre törekszünk.

Önnön legmélyebb természetünkkel való teljes,kihagyás nélküli, folyamatos egyesültség állapota. Ez a gyakorlatok lényege.

Minden gyakorlat lényege az, hogy az ember képessé váljon először önmagában ezt a legmélyebb réteget megtalálni, azzal a kapcsolatot felvenni. Ezt követően ugyanezt a szintet el tudja érni a világgal való kapcsolatában, eggyé válik ezzel a lényeggel és nem mozdul ki egyetlen pillanatra sem. Valójában ez a Buddhaság állapota.

Ha mi a fizikai szint elhagyására egyáltalán csak gondolunk, számunkra az a halál. Akkor mi az élet? Az élet nem más mint a lény fizikai testének lehetősége ahhoz, hogy felismerje, beazonosítsa önmagát.

A buddhizmusban amikor az energiaszintet megközelítjük a gondolkodás elnyugszik és ahogy még előbbre megyünk a tiszta fény tapasztaláshoz közelítünk. A tiszta fény tapasztalás az amellyel való kapcsolatfelvétellel képes az ember megtapasztalni a létezés természetének áramlás voltát. A tiszta fény természetünkhöz közel kerülve önmagunkat energiaáramlásként tapasztalni lenne ezen gyakorlat célja. Az utolsó fázisban olyan módon éljük át önmagunkat mint amikor ez a fizikai testünk nem működik, és ez által a tiszta fény tapasztaláshoz közelebb kerülünk.

Kérdés: A gyakorlatnál, amikor a tiszta fényben voltunk, nem értettem pontosan, hogy az arany fény hogyan jelenik meg?

Rinpocse: A halál tapasztalása a tiszta fény tér-űr tapasztalásval kapcsolatos. A tiszta fény tapasztalásához kapcsolódik a tér-űr tapasztalása, mely betölti az egész teret, nem csak itt a szoba terét, nem egy ilyen teret, hanem a teljességet. Ezen a tiszta fénynek a tér-űr minőségével azonosítjuk magunkat. Ez a teljes kiterjedtség az, ami lehetővé teszi bármi másnak a megjelenését. Ebben megjelenhet a nap, a hold és bármi. Ami ebben az esetben megjelenik, az életenergia aranyló fénye, és ezzé válunk. Először tiszta fénnyé, majd az életenergiává válunk, ami lehet olyan mint egy nap ebben a teljes kiterjedtségben.

Ez a meditációs technika azt a folyamatot hozza elő, hogy az ember ebből a fizikai létezésből az energiafény állapotába, a tér-űr fényébe olvad. Megjelenik az aranyló fény, ami az életenergia. Ebben az aranyló fényben megjelenik a test. Az a test jelenik meg, ami most van, de a fényként. Megjelenünk ebben a testünkben, fény formájában.

Ha az ember képes áramlásképpen átélni, nem csupán fogalmilag gondolni rá, hanem átélni, akkor a halálhoz való viszonya megenyhül, képes átélni, hogy minden pillanatban megtörténik. Mindenféle teremtésnek, bármi létrejöttének feltétele a pusztulás. Aki létezik az mozog. A mozgás lényege, hogy valami elpusztul, és helyébe új teremtődik. Ha ezt átéljük, akkor a halálhoz való viszonyunk megváltozik, aminek következtében az élet minősége lényegesen megjavul. Sokat enyhül a haláltól való rettegés, amely akár tudjuk akár nem, minden pillanatunkat átszínezi.

Az egységtapasztalás önmagunk és az univerzum lényege. Ha így közelítjük meg a halált, a legfontosabb, leglényegesebb önátélési fejleményt tartalmazhatja és nem egy negatív, fekete lyuk-szerű, rettegni való dolgot.

A mélyebb réteg elérése a valóság tapasztalásában az egységtapasztalást kelti fel. Ha akcióként fogjuk fel az életet, akkor a halál elnyugvás. Az elnyugvás állapotából az élet látszik rombolónak, a nyakló nélküli akció halmozásával pusztító, békességet teljes mértékben nélkülöző állapot. Hogy az elnyugodott egységtapasztalás a tudatállapotát értékelni tudjuk, át kell élnünk, mert fogalmilag nem lehet megközelíteni. A megélés a gyakorlás során történik, és ez a lényege a tantrikus gyakorlásnak.

A tantrikus gyakorlatokban sok szó van a Három Testről, a három tó/a-ról: a Dharmakájáról, Szambhogakájáról és a Nirmánakájáról. A Dharmakája a legmagasabb Buddhaállapot, a Buddhaállapot lényege, legmagasabb energiája. A Szambhogakája ennek a Buddhaállapotnak külsőbb formája, és a köztes lét állapotával, a Bardóállapottal tart kapcsolatot. Buddha legkülső teste a Nirmánakája, fizikai formát vesz föl, fizikai formában létezik. A gyakorlatok valójában arról szólnak, hogy a gyakorló a halál energiáját átalakítja Buddha Dharmakája testévé, a bardó állapot energiáját átalakítja a Szambhogakája testté és az újjászületés, testben létezés energiáját átalakítja a Nirmánakája testté. Ez a három test a Buddha szintjén létezik.

A tibeti hagyomány azt mondja, hogy az álomban álomtestünk és álomtudatunk van, a Bardóban Bardótestünk és Bardótudatunk van. Ez a tudat-test a Bardóban nagyon hasonló az álomban tapasztalt testünkhöz. Tehát a gyakorló számára ez által igen jó anyagává válik. Az álomban az álomtesttel, az álomtudattal, valójában a tudat-testtel elvégezhető gyakorlat, nagyon sok szempontból segít a Bardó-energia Számbhogakájává alakításában. Fizikai testünkben létezés nagyon sok korláttal jár. A tér amit ez a fizikai test elfoglal nem keveredhet egy másik fizikai testtel, teljesen elkülönülten áll. Egészen más a helyzet az álomtesttel. Az álomtest átmegy a falon. Az álomtestet a fizikai testek által elfoglalt tér nem akadályozza. Az akadályok, amik a fizikai testünket korlátozzák, rá nem érvényesek. Mondhatjuk, hogy a tér-idő korlátai drámaian megváltoznak az álomtest körülményeiben.

Azt szokták mondani, hogy a Buddhatest Szambhogakája állapotban a múltat, jelent és jövőt egyszerre tapasztalja.

Az ember különböző szinteken, az előbb említett három szinten, mást és mást tapasztal. Minden ezen a módon létezik, az univerzum, a Föld, az égitestek, a test, stb., tehát ha az ember a finomabb szintek irányába elindul, minél tovább megy, a korlátok egyre inkább csökkennek, és végül, a legmagasabb szintnél, a harmadik szint állapotában, a kitágulás téren és időn felül van. Nincs tér és időbeli korlát. Három módja van a létmód megközelítésének. Van az alap, a kiindulás. A második az ösvény, az ember gyakorlatba, képzésbe fog a szintek meghaladásához. A harmadik az eredmény, a gyümölcsözés állapota, a legmagasabb szint.

A hagyományos meditációs mód az, hogy a halál folyamatát a legdurvább fizikai állapotból a finomabb állapotok felé való elmozdulásnak tekinti az ember. A finomabb állapotok felé mozgunk fizikai és mentális szinten. Mikor ez bekövetkezik, rendkívül sokféle eddig nem tapasztalt átéléssel jár. Ez a mozgás az elemek energiájával jellemezhető, ami megtévesztő lehet . Ha beszélünk az elemekről, tudjuk mi a föld, víz, tűz, levegő és tér-űr elem. Különböző rendszerekben szerepelnek. Az elem energiáját nem azonosíthatjuk az elemmel. Amikor a halál tapasztalásában a földelem jut szerephez, az nem azonos a fizikai földdel…

A tér-űr elem az, amiben az előző négy energia, elemi működés megjelenhet. A halál folyamata a szilárdtól, a durva anyagitól a finomabb energiaszint felé történő mozgás. A felolvadás sorrendje a következő: először a szilárd földelem olvad föl és a szerkezet megszűnik. Utána a vízelem, a részek együttműködésének harmonizálása olvad fel. Ezt követően a tüzelem energiája, az érlelés szűnik meg, ami azt jelenti, hogy nincs tovább fejlődés. Ennek következtében a levegőelem energiája is feloldódik, hiszen nincs következő, nincs folytatás. Ekkor energia tapasztalásunk tér-űr tapasztalássá válik.

Az első fázisban a az útmutatás egy olyan vibráció tapasztalásáról szól amely látványban megjelenítve olyan mint a délibáb, amely nyári napokon a hőségtől az út fölött jelenik meg. Ezt az embernek közvetlenül tapasztalnia kell, nem kívülről néznie. A második ködös, füstszerű tapasztalás, a tudat megkülönböztető tevékenysége oldódik, enyhül. Elkülönült létezők megkülönböztetésének határai feloldódnak. A harmadik fázis szikrák tapasztalása. Mindig ügyeljünk, hogy nem kívül látjuk, hanem átéljük mindezt, önátélésünkben van. Ez utóbbi után az ember azt tapasztalja, hogy ő az a fény ami a szikrák nyomában megjelenik. Ez a levegőelem. Az ötödik fázisban az ember teljesen elnyugszik, először önmagát fehér térként, aztán vörös térként, és sötét térként éli át. Az ember ezt éli és nem nézi, mivel az egy kettős szemléletet kelt fel.

Az is nagyon jó és segítő módszer ha a tiszta fényt, amelyet utoljára csináltunk, a szívcsakrába képzeljük el, főleg olyan esetekben amikor megijedünk, félelmet érzünk vagy rettegésben vagyunk. A szívcsakrában felidézett tiszta fény energia lesz az univerzum és önmagunk leglényegének energiája. Nagyon fontos, hogy átéljük, ne kívülről nézzük. Ez nagyon fontos, mert például ha az előbbi módszernél, a sötét tapasztalása helyett a sötétben nézegetsz, valami konkrét dolgot akarsz előhozni, és inkább megijedsz. Ha a sötét állapotot tapasztalássá teszed, az szabadságérzettel jár, a teljesség élményével.

 A teljes tanítás füzet formátumú átirata alább olvasható és tölthető le!

A bejegyzés trackback címe:

https://atlato.blog.hu/api/trackback/id/tr7816741202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása