fotó:http://www.asianews.it/news-en/Nepal,-Bhutanese-refugees-ask-new-king-for-end-of-exile-13693.html

Forrás: https://www.hrw.org/news/2008/02/01/bhutans-ethnic-cleansing

Fordító: Tóth Ágnes

2008.02.01.

 Bill Frelick, a Human Rights Watch, Menekültügyi Program igazgatója

Bhután túlvilági és harmonikus királyságot mutató arculata megingott január 20-án, amikor összehangolt bombatámadás érte a fővárost Thimput és három másik helyszínt. A bombák nem okoztak komoly károkat, azonban váratlan dominóhatásuk volt a politikára akkor, amikor a himalájai állam éppen arra készül, hogy autokratikus monarchiából demokráciává alakuljon át. A Bhután történelmében a legelső választásnak a második fordulóját március 24-én tartják, és ezen elválik majd, hogy a demokratikus átmenet az ország teljes népességét érinti-e. A kimenetel talán meghatározza, hogy a változást Bhutánban végül a szavazás vagy a bombázás alapozza-e meg.

Noha a bhutáni rendőrség eleinte a nepáli bázisú száműzött csoportokat tartotta a bombázások fő gyanúsítottjainak, gyanújuk inkább történelmi gyászukból és ismereteikből táplálkozott, semmint nyomozati bizonyítékokon alapult. Egy mostanáig ismeretlen csoport, a Bhutáni Egyesült Forradalmi Front vállalta a felelősséget, és tettüket azzal magyarázták, hogy a változás Thimpuban csak a felszínt érinti, és előnyeiből nem részesülhet majd minden bhutáni ember. Bár hasonló bombatámadások soha nem lehetnek indokoltak, a figyelmeztetésüket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez a sortűz arra szólítja fel a kormányt, hogy a demokráciára való törekvését terjessze ki mindenkire. Kezdésképpen ki kell térni egy a butáni történelem megoldatlan szégyenfoltjára.

Az 1980-as évek végén a bhutáni elit demográfiai és kulturális fenyegetésként tekintett a lakosságon belül növekvő nepáli etnikumra. A kormány diszkriminatív állampolgársági törvényt rendelt el a nepáli etnikumúak ellen, amely a lakosság egy hatodát megfosztotta az állampolgárságtól és ezzel kikövezte az utat a kiutasításukig.

Az 1990-es évek elején felerősödött zaklatási hullámot követően a bhutáni biztonsági erők megkezdték az emberek kiszorítását, először azzal, hogy olyan papírokat írattak alá velük, amelyekben lemondanak az otthonaikhoz és hazájukhoz kapcsolódó követeléseikről. „A hadsereg mindnyájunkat kikergetett a házainkból” mesélte egy fiatal menekült. „Amint elhagytuk Bhutánt, arra kényszerítettek, hogy írjuk alá a dokumentumot. Lefotóztak minket. A férfi azt mondta, hogy mosolyogjak és mutassam a fogaimat. Azt akarta megmutatni, hogy önszántamból hagyom el a hazámat, boldogan, hogy nem kényszerítettek.”

Ma körülbelül 108 ezer ilyen hontalan bhutáni él hét menekülttáborban, Nepálban. A bhutáni hatóságok egyetlen menekültnek sem hagyták, hogy visszatérjen. 2006-ban az Egyesült Államok kormánya a megoldatlan helyzetet látva felajánlotta 60 ezer bhutáni menekült áttelepítését. A folyamat lassan zajlik és valószínűleg az első menekültek március előtt nem hagyják el a menekülttáborokat.

17 év holtpont után néhány menekült úgy látja, hogy a bhutáni választások és a bhutáni menekültek Egyesült Államokba áttelepítése nem véletlen egybeesés, attól tartanak, hogy az Egyesült Államok összejátszik Bhutánnal azért, hogy a nepáli etnikumú embereket megakadályozzák abban, hogy hazajussanak és érvényesítsék jogaikat. Ezek a menekültek ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyetlen elfogadható megoldás az, ha visszatérnek Bhutánba és egyre gyakrabban fenyegetik meg (veréssel, kunyhóik felgyújtásával és halálos fenyegetéssel) azokat a menekülteket, akik el akarják fogadni az Egyesült Államok ajánlatát.

Még ha a bhutáni kormány a nemzetközi jog értelmében elismeri a hazaszállításhoz való jogukat, a még Bhutánban élő nepáli etnikumú embereket érő bánásmód azt sugallja, hogy a visszatérők alapjogait sem biztosítanák.

A bhutáni kormány 2005-ben végzett népszámlálása alapján Bhután jelenlegi lakosságának 13 százalékát „nem nemzeti”-nek minősítették, amely azt jelenti, hogy nem csak hogy szavazásra nem jogosultak, de másfajta jogok széles körét is megtagadják tőlük. Egy nem nemzeti nepáli etnikumú Bhutánban élő lakos azt mesélte a Human Rights Watch-nak, hogy „nem kérik, hogy menjek el, de olyannyira ellehetetlenítenek, hogy kénytelen vagyok elhagyni a hazámat. Nincs személyigazolványom, így semmit sem tehetek, nem mehetek sehova, nem kapok munkát.”

A fegyvereseknek nem szabadna megtagadni a választást a menekülttársaiktól, hogy az Egyesült Államokba menjenek vagy Nepálban maradjanak. Azonban a valódi választás az áttelepítés, a nepáli integráció vagy a Bhutánba való visszatérés között csak akkor lehetséges, ha Bhután megengedi a menekülteknek a visszatérést és visszaadja jogaikat. Bhutánnak minden embernek állampolgárságot kell adnia, akinek jogos a kérelme, beleértve azokat a menekülteket, akik a hontalanságukat az 1990-es évek elején zajló eseményekig tudják visszavezetni.

Ha Bhután valóban demokratikus akar lenni, akkor a határain belül és kívül élő jogfosztott nepáli etnikumú emberekkel kellene elkezdenie az egyeztetést. Ha ehelyett szándékosan kizárja lakossága számos tagját, akkor ez erősítheti a fegyvereseket és világossá válik, hogy attól, mert egyszerűen tartanak egy választást, még sem a demokrácia, sem a béke nem jön el.